Érdekes világot élünk: miközben folynak a kihallgatások az augusztus 10-i tüntetés és ez ellen történő csendőrségi fellépés ügyében, hamarosan voksolni megyünk, egy elég nehéz témában. Nem is tudom, hogy a téma a nehéz-e, vagy egyszerűen ennek előzményei (lásd a külföldön kötött, azonos neműek házasságának iktatása az Európai Emberjogi Bizottság döntése alapján), visszhangja, ezzel kapcsolatos egyházi és emberi reakciók miatt. Tény, hogy nincs egy helyes válasz. Nagyon jó érveléseket hallhattunk mind a két irányban, tény, hogy, hála az Istennek, hazai egyházaink aktívak és erősek, befolyással bírnak (lásd nyugat Európát ahol szerepük és az irántuk való érdeklődésük jelentősen csökkent), és képesek jelentős tömegeket megmozgatni.
De, hogy ez most mennyire fontos? Kell ez nekünk? Lehet, hogy egyszer jól fog, lehet most teljesen fölösleges, biztos, hogy van olyan is, akinek mindez kell.
Bennem még nem tisztult le egy irányzat, de tény, hogy én meg a lányom, a mostani megfogalmazás szerint, nem képezünk egy családot. És ennek nem így kellene lenni! Nem elég, hogy egy elvált-egyedül maradt szülő (természetesen csak az egyedül nevelő anyukákról beszélhetek, hiszen ezek cipőjében járok) számtalan gonddal küszködik, próbálva gyógyítani saját sérülései mellett a gyermekei sérüléseit is, és próbálja pótolni mindazt, ami hiányzik, és akkor az állam ezekre nem is gondol.
De ugyanakkor, tény, hogy létezik megfelelő jogi meghatározás, nem az Alkotmányban, hanem a Polgári Törvénykönyvben, így részben megoldott a probléma. Keresztény világban a hazásság fogalma tiszta: nő és férfi. A mostani liberális világban, próbálunk jogot biztosítani azoknak is, akiket az egyházi erkölcsi szabályok kizártak. Hogy ez jó vagy sem, nehéz eldönteni. De biztos, hogy a világ sokat változott. És az is biztos, hogy számtalan olyan eset van, ahol az azonos neműek „erkölcsösebb” életet képesek élni, mint egy hagyományos nő-férfi család.
Mindenképp érdekes, hogy most minden párt üzenete azonos, hiszen a népszavazásnak óriási imidzsépitő szerepe van, és ezt kikaszálják a pártok.
És mindez most, amikor a Parlamentben és nemcsak, heves viták folynak a titkos SRI protokollumokról. Ez a téma, sokkal forróbb és érdekesebb! Annyi mesélnivaló van erről! De ez marad akkor jövő hétre.
Zárva soraimat, csak annyit mondok: ki-ki, a maga hite és érvei alapján menjen el szavazni. Vegyünk részt, hiszen a mi véleményünk számit. De ezt jól fontoljuk meg!
Találkozunk egy hét múlva!
Ambrus Izabella képviselő
Megjelent a Brassói Lapok 2018. szeptember 28-ai lapszámában.
Hagyj üzenetet