Biztosan emlékeznek a múlt heti parlamenti vitára: a Nemzeti Liberális Párt egyoldalúan döntött a Képviselőház elnökének és alelnökének leváltásáról. Erről fogok ma mesélni.
Elképesztő élmény volt. Hihetetlen színjáték tanúja voltam. A Liberális Párt elöljárói kiálltak és bármilyen procedúra betartása nélkül, maguk között eldöntötték és kikiáltották a képviselőház elnökének és alelnökének a menesztését. Semmiféle szavazás, logikus és jogi érvelés nélkül. Igaz még reggeliben érkezett az üzenet, hogy „puccsra” készülnek, de amennyire határozottnak hangzott a hír, annyira szervezetlennek bizonyultak. Az ülés elkezdésekor az ellenzéki pártok képviselőinek többsége nem volt jelen a teremben, ám időközben, nagy nehezen, valószínűleg többszöri behívásra sikerült egy bizonyos számú képviselőt begyűjteni.
Nem a parlament intézményhez illő módon, inkább egy szabadtéri veszekedéshez hasonlóan, egyénileg „megszavazták”, nagy újjongások és tapsvihar mellett Dragnea és Iordache menesztését. De mindezt csak ők, mert maga az eljárás teljesen szabályszerűtlen volt. És ez így ment két órán keresztül, ismétlem igazi piaci hangulatban. Számomra elképesztő, hogy egy történelmi múlttal rendelkező, valamikor hírneves politikai párt képes egy ilyen „gyalázatos és méltatlan politikai fogásra”. Mivel erről van szó, ezt a parlamenti plénumban, a kamerák előtt, nevetséges módon bevállalták, semmiféle eredmény nélkül, mivel még kvórum sem volt a Házban. Ennyit azokról, akik az „alternatívákat” jelentenék, ha valóban ezt akarnánk. Tudom és számtalanszor én is úgy érzem, hogy a hatalom esetleges támogatása nem mindig a legjobb megoldás, azonban bátran vállalom azt, hogy bizony a mostani ellenzék semmiképp sem jelenti a „megoldást”.
A múlt heti méltatlan színjáték után, el lehet gondolkozni azon, hogy mi magyarok, ha már ilyen egyszerűen megy a „szavazás”, bármikor megszavazhatjuk jogainkat, sőt azt is, amitől a román többség állandó jelleggel, bizony mindig és ilyenkor összefogva, fél: a már 100 éve ígért önrendelkezési jogunkat. A múlt héten nyújtottuk be a Gyulafehérvári Nyilatkozat által biztosított kisebbségi jogok felelevenítésére vonatkozó törvénytervezetet. A liberálisok példáját követve, ha már egyeseknek ilyen egyszerűen ment egy intézmény vezetőségének menesztése, mi, magyarok is hasonlóan tehetnénk. Sajnos, nem ez a parlamenti demokrácia.
Értünk csak mi magunk tudunk cselekedni, senki másnak nem érdeke és feladata, de csak a politikai dialógus által tehetünk bármit is. Nem süllyedhetünk a liberálisok szintjére.
Megjelent a a Brassói Lapok 2018. december 13-ai lapszámában.
Hagyj üzenetet