Anyaországunkból Endre barátom a világhálón átküldte nekem a Pesti Srácok Tét nélkül című cikkét. Nem fűzött hozzá megjegyzést, de úgy ítélem meg, választ vár tőlem.

Az írás szemrehányást tesz az RMDSZ-nek, hogy Kelemen Hunornak nincs kihívója, egyedüli jelölt az elnöki székre. A szerző ezt azzal magyarázza, Hunor elnök „mélyen beágyazta magát a hatalom sáncaiba”.

Véleményem ellenkező. Jelenleg Kelemen Hunor továbbra is a legalkalmasabb. Tevékenységével, 2011 óta, ezt számomra is igazolta.

Az RMDSZ Nagyváradon tartott tisztújító kongresszusán, 2011 februárjában nem a táborában voltam. Ez annál is nyilvánvalóbb volt, mivel a kongresszust vezető elnökségben foglaltam helyet. Fent ültem a színpadon annak köszönhetően, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsának voltam a titkára. Jegyezzem meg zárójelben, nagyon élveztem, hogy „lábaimnál hevert” lent az első sorban az egész román kormány, élén az akkori miniszterelnökkel. Nagy elégtétel volt ez számomra, Nagyváradon érettségiztem 1955-ben.

Többször, amikor nyilt szavazásra került sor, az elnökségből csupán az én kezem emelkedett a magasba a Markó-tábor javaslatait ellenezve. Nem tetszett, hogy amikor 2002-ben hatalomra jutott a Magyar Szocialista Párt, teljesen elhatárolódtak a Fidesztől. Megfeledkeztek, mennyit kapott az erdélyi magyarság az első Orbán-kormánytól: magyar igazolvány, éveken át sok fiatalnak biztosítottak fizetést a magyar igazolványokat intéző irodákban és stb..

A cikk írója megjegyzi: „Kelemen Hunor, az eszközember annyira beleszeretett, beletanult a szerepébe, hogy egyre kevésbé volt hajlandó engedelmeskedni a háttérből érkező útmutatásoknak – önállósodott.”

Szerintem ez az egyik legnagyobb érdeme. Más szóval, eltért az addigi politizálástól, megtalálta az utat a Fidesz-KDNP kormányhoz, gyümölcsöző kapcsolatot teremtett. Mi, „határok nélküli magyarok” soha ennyi kedvezményben nem részesültünk, mint amennyit kapunk most a magyar kormánytól. Nem árt tudni, hogy a Brassói Magyar Dalárdánk 135 éves díszzászlójának restaurálását Kövér László házelnök vállalta és intézte. Erdélyben selyem restaurálására nincs szakember, és kórusunknak pénze se lett volna. Budapesten az Országházban 2017. szeptemberében kaptuk kézbe szépen felújított díszzászlónkat, kórusunk három napon keresztül élvezte a szíves vendéglátást.

Kelemen Hunornak az is érdeme, hogy jó a kapcsolata történelmi egyházainkkal. Közös sikernek tartom a magyar nyelvű szentmisét Csángóföldön.

A cikk írójának az sem tetszik, hogy Marosvásárhelyen Fidesz segítséggel oldódott meg a római katolikus iskola újraindítása. Lelke rajta.

A román pártokkal is tudja Kelemen Hunor és csapata azt, hogyan lehet bizonyos eredményt elérni. Ne feledjük arányainkat a politikai küzdőtéren. A cikk írója felhányja, hogy együttműködik az RMDSZ a román pártokkal „mikor melyik van hatalmon”. Hát magyar közösségünkért csak így lehet tenni valamit. Máskülönben teljesen mindegy, hogy melyik román párt van hatalmon.

A cikk szerzője nem vitatkozik. Leszögezi: „vitathatatlan, hogy az alakulat érdekérvényesítő képessége ilyen alacsony talán soha nem volt”. Én ezt is vitatom. Brassó megyét hozom fel példának, ahol ez a képesség most a legnagyobb. Nyolc százalékot képvisel magyar közösségünk a lakosságból. A megyei önkormányzatban három tanácsosunk van, ebből egyet sikerült alelnöknek megválasztatni. Brassó város Tanácsában két tanácsosunk került be, egyik alpolgármester lett. Nekik is köszönhető a pezsgő magyar kulturális élet itt, Brassóban.

Véleményemet elmondom azzal az állítással kapcsolatosan is, hogy: „lassan elfogy a tagság a vezetők alól, egyes helyeken ma már lasszóval keresik a jelölteket az önkormányzati képviselői helyekre is”. Az ilyen hangvételű cikkek is sokat ártanak. Jelenleg is az RMDSZ az az erő, amelyen keresztül a legtöbbet lehet tenni magyar közösségünkért. A kilencvenes fordulat után nagy volt a lelkesedés, aztán sokan megsértődtek, félreálltak. Nem kellett volna. A választások alkalmával közösségünk meg kellene értse, hogy nekünk az a jó, hogy a román állam, vagy az Európai Unió minél több magyar tisztségviselőt fizet.

Engem nem lehet megsérteni, mert a magyar közösségért akartam és akarok tenni. Nem sértődtem meg a 2000-es választásnál, amikor Brassó város polgármesterjelöltjeként egy lejt sem kaptam kampányomra az RMDSZ országos vezetőségétől, mert nem voltam kedvükre. Nem sértődtem meg a 2004-es és a 2008-as parlamenti választásokon, hogy csak a második voltam a listán. Így aztán nagy elégtétel volt számomra, hogy én a dunántúli gyerek bejutottam mégis a Román Parlamentbe, 2004-ben az utolsó hónapban, 2008-ban pedig az utolsó négy hónapban. Igyekeztem példát mutatni. Sokat nem tehettem, de legalább jövedelmem felét magyar közösségünkre költöttem.

Több mint 18 éve jogi tanácsadást tartok az RMDSZ stábjával karöltve, hetente kétszer. Jegyzetfüzetemben eddig 5.812 tanács szerepel. Közös tevékenységünkke többek között több mint kétszáz idős személy kapott jelentős havi kárpótlást a bukaresti Legfelsőbb Bíróság végleges határozatával, egyrészt akiket magyarságuk miatt elüldöztek 1940. szeptember 6., a II. bécsi döntés után, másrészt azok a katonaköteles férfiak, akiket osztályellenségnek minősítettek és nehéz munkaszolgálatra rukkoltatták be őket.

Mindenkit arra serkentenék, hogy hatáskörében tegyen meg mindent jó irányban magyar közösségünkért, ne veszítse kedvét, ne legyen közömbös!

Nádudvary György,

az RMDSZ oszlopos tagja

Megjelent a 2019. február 21-ei Brassói Lapok hetilap címlapján.