Interjú Ambrus Izabella, RMDSZ-es parlamenti képviselővel az elmúlt egy év munkájáról

Nyíltan beszél kényes kérdésekről, sikerekről és nehézségekről. Képviselői mandátuma második évéről, az RMDSZ képviselői frakció munkájáról és a Brassó megyei magyar közösség ügyeiről nyilatkozik Ambrus Izabella parlamenti képviselő.

A 2018-as év több szempontból érdekes: centenáriumi évről beszélünk, amelyet megelőzött egy politikai téren viharos 2017-es év. Hogyan értékeli az elmúlt évet, az Ön és a frakció tevékenységét? Milyen sikerekről és sikertelenségekről számolhat be?

Nehezebb év volt, mint a mandátum első éve. Sokat dolgoztunk az RMDSZ-frakcióval, és a jogi bizottság ezt a munkát megduplázta. Kijelenthetem, hogy a Szövetség 2018-ban olyan törvénymódosításokat ért el, amelyekre a magyar közösség méltón büszke lehet. A mindenféle okból feltett szemellenzőt le kell venni, és látni kell az eredményeket. Meg kell tanuljunk látni. Nem félrenézni, hanem nézni: benézni, belátni a dolgok mögé is.

Először is, a centenárium kapcsán úgy készültünk, hogy egymás után érkeznek a támadások. De nem volt olyan nehéz, mint gondoltuk. Lehet nem voltak politikailag felkészülve rá, lehet, hogy a román politika úgy szétesett, hogy nem igazán koncentráltak a magyar kisebbségre. Mi ezalatt az 1000 év Erdélyben 100 év Romániában című kampány során mutattuk meg, hogy az erdélyi magyar közösség mivel gazdagította az országot. A december 1-jei román nemzeti ünnep után törvénytervezetet iktattunk a parlamentben: a jogrend részévé akarjuk tenni a 1918-as gyulafehérvári nagygyűlésen megfogalmazott nyilatkozat kisebbségekre vonatkozó részét.

2018-ban ismételten sikerült számtalan intézkedést bevezetni a jogalkotásba. Mint tudjuk, a településeken a magyarság arányától függenek különböző kisebbségi jogaink. Ezért fontos az a törvény, amely előírja, hogy ezentúl nem módosíthatók a megyék, városok és községek közigazgatási határai, ha azok megváltoztatják a nemzeti kisebbségek, így a magyar közösség arányát. Kisebbségvédelmi munkánk egyik fontos eredménye ez.

A polgári perrendtartási törvénykönyvre vonatkozó módosításainkat is sikerült elfogadtatni, így az emberek számára könnyebbé és átláthatóbbá tettük az igazságügyi rendszerhez való hozzáférést. Sok jogot sikerült szerezni oktatás terén. Legnagyobb megvalósítás, hogy a hosszú, bonyodalmas út végén a marosvásárhelyi római katolikus iskola újraindult. Ez több volt egy iskola ügyénél. Tudtuk, hogy ha ebben kudarcot vallunk, akkor újabb támadási kísérletek következnek. Ezért figyeltünk rá fokozottan, és ragadtunk meg minden politikai eszközt.

A parlamenttel elfogadtattuk azt a törvénytervezetet, hogy a kisebbségek nyelvén működő osztályokat ne lehessen megszüntetni vagy átszervezni a kisebbségi szervezetek beleegyezése nélkül – ez sajnos még nincs érvényben, az államelnöknél elakadt.

Májusban elfogadták azt a tervezetünket, amely értelmében legkésőbb 2030-ig kötelezővé teszik az óvodai nevelés minden szintjét. Munkánk eredményeként az új tankönyvtörvény kimondja, ezentúl a magyar tankönyveket, törvényesen is magyar szakemberek írhatják, ezáltal átláthatóbb és gyorsabb lesz a készítésük. Bevezettük azt is, hogy szükség esetén a kisebbségi oktatásban részt vevő diákok számára akár külföldről, az anyaországból is hozhatnak tankönyveket. Törvényes keretünk van ahhoz, hogy többé ne forduljon elő, hogy a gyerekek tankönyv nélkül kezdik az évet.

Az oktatás mindvégig prioritást élvezett. Emellett olyan törvénymódosító-javaslatokat is tettünk, amelyeket elfogadott a parlament, viszont még az államelnök nem hirdetett ki, nincsenek érvényben. Az utóbbi egy évben olyan helyzettel találkoztunk, amikor védekezni kellett. Az ellenzéki pártok és az államelnök többször támadtak, mint például a közigazgatási kódex esetében, ami plusz jogokat biztosított volna a kisebbségeknek. Sokat dolgoztunk ezen, a vita is hónapokig húzódott, de a parlament végül elfogadta. Viszont az államelnök alkotmányelleneségi vizsgálatot rendelt el. Abban bízunk, hogy az alkotmánybíróság számunkra negatív döntése átmenetileg akadályozza meg egy hasonló jogszabály megalkotását. Ez és még sok más függőben van. Vannak sikertelenségeink is, ezt is látni kell. Sok a munka, de a cél marad, és megyünk, dolgozunk tovább, megpróbáljuk másképp.

Ha már oktatásról beszélünk, tavaly lemondott az oktatási miniszter – a hírek szerint – az RMDSZ kezdeményezésére. Mit gondol a kialakult helyzetről?

Oktatás terén több problémánk is volt mind megyei mind országos szinten. Brassó megyében tavaly azzal néztünk szembe, hogy össze akarnak vonni osztályokat és tanítói állásokat akarnak megszüntetni. A gondokra képviselőházi felszólalásomban is felhívtam a figyelmet. A közös megyei és országos fellépésnek köszönhetően ezeken a településeken változatlan maradt a magyar tannyelvű osztályok és a tanítók száma. Valós fenyegetés volt, de meg tudtuk akadályozni.

Iskolakezdés után országos szinten érkezett támadás a sürgősségi kormányrendelettel, amely szerint a magyar elemi osztályokban a tanítók helyett román tanárok kell tanítsák a román nyelvet. A frakcióval azonnal kértük a rendelet visszavonását. Diszkriminatív és jogfosztó intézkedés volt. Kérésünkre a kormány törölte az augusztusi rendelet cikkelyét, és később elfogadták az új sürgősségi kormányrendeletet, miszerint újra magyar tanítók oktathatják a román nyelvet elemiben. Elértük azt is, hogy a tanítók megkapják a plusz órákért járó többletjuttatást is, amit előzőleg nem akartak fizetni. A kérdésére visszatérve, szeptemberben kértük a tanügyminiszter leváltását, ő kicsivel később le is mondott. Vállalnia kellett tettei következményét, amelyekkel zavart okozott több tízezer diák, pedagógus és szülő életében.

A kényes kérdések kapcsán többször írt véleménycikket a Brassói Lapok hetilapban, amelyek megjelentek a Brassó megyei RMDSZ honlapján is. Írásai temperamentumos stílusról árulkodnak. Mi volt ennek az oka?

Sokszor olyan dolgok történnek, amelyek – talán kívülről nem látszanak, de – felháborodást keltenek az emberben. Emellé társult a támadások okozta felindultság. Sokszor a média információi alapján alkotunk véleményt, – részben érthető, mert honnan máshonnan, de – sokszor tévesen. Én a saját nézőpontomat próbáltam megmutatni a cikkekben. Az emberek támadásaira, kérdéseire is próbáltam válaszolni. Voltak cikkek, amivel magyarázni szerettem volna a történéseket, volt, amivel kritikát fogalmaztam meg, és olyan is, amiben értetlenségemet fejeztem ki. Úgy gondolom, hogy az emberek várják tőlünk, hogy meséljünk a parlamentben történtekről. Igény van rá. Ezért írtam, és folytatom a sorozatot. Úgy érzem, hogy nekünk, az emberek által megbízott képviselőknek kötelességünk erről beszámolni. Akkor is, ha nehéz kérdésekkel állunk szemben.

A felháborodást keltő igazságügyi törvénycsomagról mit tudna mondani?

Nagyon megosztottak a vélemények ezekkel kapcsolatban. Sok munka van ebben, több mint másfél évet dolgoztunk az egész csomagon, és bizony vannak olyan dolgok, amiket meg kellett tenni. Az évek során rejtegették, viszont ezeket az alkotmánybírósági döntéseket már több mint tíz éve be kellett volna vezetni, de nem tették meg, mert kényes kérdés. Emiatt számtalan olyan bírósági döntés született, amely alkotmányellenes volt, ezért sok embert nem kellőképpen ítéltek el. Az Alkotmánybíróság egy felelős intézmény kell legyen, és úgy gondolom, hogy objektív módon kellene cselekedjen olyan esetekben, amikor meghozza azt a döntést, hogy egyesek szabadulnak vagy sem. Ezt is fel kell vállalni. A média hangos volt, és ebben a hangzavarban elveszett az a tény, hogy a módosításokra szükség volt.

Az ideje nagy részét Bukarestben, a parlamentben tölti. Így hogyan tartja a kapcsolatot a helyi közösséggel?

Fogadóórákon, rendezvényeken, találkozókon tartom a kapcsolatot az emberekkel. Ehhez még hozzáadódik a Brassó megyei RMDSZ által kiépített kapcsolati háló, amin keresztül alkalom adtán nem csak én kerestem fel a helyi vezetőket, hanem ők is megkerestek engem a kéréseikkel. Fontos, hogy a parlamenti hétköznapokból kiszakadva találkozzunk azokkal az emberekkel, akik minket oda küldtek, akiket képviselünk.

11 településen szerveztünk tavaly kihelyezett fogadóórát, ahol jogi tanácsokkal is segíthettem: Olthévízen, Négyfaluban, Kóboron, Nagymohán, Alsórákoson, Datkon, Tatrangon, Bodolán, Krizbán, Ürmösön, Apácán, illetve minden pénteken Brassóban.

Mindig törekedtem arra, hogy a helyi rendezvényeken részt vegyek, de emellett szerveztünk mi magunk is, vagy besegítettünk másoknak, mint például az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának több esetben is. Próbálunk támogatni minél több eseményt: ilyen volt a Bodolai Magyar Nap, a Bartalis János vetélkedő, az RMDSZ-nőszervezet, a Nebulónia Diákszövetség, a Brassói Magyar Diákszövetség rendezvényei, hagyományos bálok és mások. Meghívásomra a parlamentben vendégül láthattam a négyfalusi diákokat és az olthévízi időseket, és idén először az Erdélyi utazásaim című diákverseny nyerteseit várom. Tavaly az Áprily Lajos Főgimnáziummal együtt segítettünk egy vidéki iskola berendezését kicserélni, illetve a zernyesti kisiskolásokat segítettük, hogy elmehessenek az I. Gyermekfesztivál egy előadására.

Számtalan beszélgetésen vettem részt: találkoztunk egyházképviselőkkel, kisebbségi ügyek iránt érdeklődő fiatalokkal, szociális ügyekben érdekelt szakemberekkel és közönséggel, civil szervezetek vezetőivel, szakmai konferencián pedagógusokkal, a nők elleni és a családon belüli erőszak leküzdésében érdekelt nemzetközi szervezetekkel, Kárpát-medencei magyar képviselőkkel. A találkozások, egyeztetések és beszélgetések szakemberként és egyénként is visznek előre, ezért hálás vagyok értük.

Mint mondta, igény van a tájékoztatásra. Az elmúlt két év tapasztalata alapján, mit gondol, milyen az érdeklődés az emberek részéről a politika és a közügyek iránt?

Azt tapasztalom, hogy az embereknek mindenből elegük van, sajnos. Nem csak a magyar választóknak, a románoknak is. Most nehéz év lesz, mert idén európai parlamenti és államelnöki választások, majd 2020-ban helyhatósági és parlamenti választások lesznek. Az embereket újra meg kell győzzük, hogy el kell menni szavazni. Nekünk a szavazás kötelességünk. Bármilyen időket élnénk, bármi is történne, én elmennék szavazni. A magyar közösség számára kötelesség a mieinkre szavazni, mert, ha nem, akkor nem lesz ott senki, nem fogja senki se képviselni a jogainkat. Hiába mondják egyesek, hogy a magyar szavazókat is képviselik, mert bebizonyították a két év alatt, hogy bármilyen kisebbségi kezdeményezés van, ők megtámadják. Mindig ellenünk és a kisebbségi ügyek ellen szólnak.

Képviselőként milyen tervei vannak a 2019-es évre?

Nehéz kérdés. Mindig hosszú a listám, hogy mit szeretnék. Első évben sokat terveztem. Nagy reményekkel álltam az év előtt: dolgozunk, megfogalmazzuk a törvényjavaslatokat, benyújtjuk és átmennek. Most a harmadi évben másképp látom. A javaslatokat diplomáciával kell bevezetni – ezt az RMDSZ frakció vezetésére bízom, én dolgozok, végzem a szakmai munkát, ezt vállaltam és ezt teszem.

Konkrétabban a polgári törvénykönyvön dolgoznék, illetve a tolmácsolással kapcsolatban szeretnék módosításokat bevezetni. Emellett a frakción belül folytatjuk az elkezdett munkát, továbbá a kollegák elképzelésein is szívesen dolgoznék, szeretném az ötletekhez hozzáadni a szakmai tudásom.

2019-ben politikai szempontból azt szeretném, hogy erős képviselet legyünk. Szeretném, hogy az embereknek el tudjuk magyarázni a soron levő választások fontosságát, és ennek alapján cselekedjenek ők is.

Megjelent a Brassói Lapok hetilap 2019. február 21-ei lapszámában.