November 4-én emlékezés-körúton ünnepelték a Mártírok napját. Az ’56-os szabadságharc és a második világháború mártírjaira, elszenvedőire emlékeztek, illetve a brassói srácokra, akik ’56-ban megalapították az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségét – közülük túlélők is jelen voltak. A körút három helyszínt foglalt magába: a Reménység Háza udvarán található „Memento Libertatem – 1956” emléktáblánál, majd az Áprily Lajos Főgimnázium homlokzatán elhelyezett 1956-os emléktáblánál, illetve a földvári fogolytábor helyén álló emlékműnél.

„Itt a táblán 110 név áll. Ők az ’56-osok, akik előtt tisztelgünk. Ők hittek abban, hogy a magyar ország szabad ország lehet. A hitből táplálkozott az erő a jobb jövőért való küzdéshez. Feltehetjük ma magunknak a kérdést: milyen országot akarunk építeni, milyen jövőben hiszünk mi, barcasági, erdélyi magyarok? És milyen eszközeink vannak arra, hogy ezért tenni is tudjunk? Ma tettleges válaszaink kell legyenek. Bármennyi támadás ér minket, szabadságot, jogot és tiszteletet kell kérnünk. Mi is tiszteletet kell adjunk a többségnek. Új lendületre van szükség a román-magyar párbeszédben. Hiszen ez az ország az otthonunk, itt akarunk élni. A politika, a november 10-ei államelnökválasztás egy eszköz a kezünkben arra, hogy tenni tudjunk ezért. Közösségünknek akkora lesz a súlya Romániában, amennyi szavazata lesz a magyar jelöltnek. A tétlenség helyett legyünk cselekvők, és vegyük ehhez örökbe a hősök, mártírok hitét és bátorságát” – mondta el Kovács Attila, megyei RMDSZ-elnök a körút első állomásán.

A Reménység Házánál imát mondott a szenvedőkért Szegedi László református lelkész, Andrási Benedek unitárius lelkész, illetve az Áprily Lajos Főgimnáziumnál Andrási Benedek, Kassay Géza református lelkész és Fülöp Zsombor katolikus segédlelkész. Az előbbi helyszínen szavalatot hallhattak Farkas Erika, a 15-ös Általános Iskola 8. osztályos tanulójától Petőfi Sándor Ismét magyar lett a magyar című versét, az iskolánál a Szózatot hallhatták Kakucs Tibor, 15-ös Általános Iskola 8. osztályos tanulójának előadásában.

Reménység Házánál koszorút helyezett el az RMDSZ, az Unitárius Egyházközség, a Reménység Háza református egyházközség, az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület képviselete, illetve az EMISZ-tagok, az ’56-os túlélők, a brassói srácok: Lay Imre, Lay György, Varga Sándor. Az iskolánál koszorúzott az RMDSZ, az Unitárius Egyházközség, az Áprily Lajos Főgimnázium képviselete, és az ’56-osok.

A körút harmadik helyszínén, Földváron a 1956-os nemzeti gyásznapon szervezett megemlékezés keretein belül emlékeztek azokra, akik a második világháború utolsó két évében az ott állított emlékmű helyén található fogolytáborban vesztették életüket, illetve túlélték a haláltábor poklát. Az emlékmű köré felsorakozott több mint 150 Brassóból, Hídvégről, Bölönből, Ürmösről, Sepsiszentgyörgyről és más településekről érkező résztvevő. Az eseményt Ungváry Barna tiszteletes, az emlékmű állítója vezette, illetve énekelt az Ürmösi Dalárda. Itt az RMDSZ képviseletében részt vett Tóásó Imelda, Brassó Megye Tanácsának alelnöke és Varga Nándor, az RMDSZ Brassó megyei szervezetének ügyvezető elnöke.

„Mártírjaink emberfeletti módon álltak ki az eszméért: félelmet nem ismerve, határtalan hittel szívükben áldozták fel szabadságukat, életüket a magyar nemzetért. Itt, az egykori 2-es számú fogolytábor utolsó tömegsírja fölött található emlékmű mellett emlékezünk a haláltábor áldozataira, akik itt raboskodtak és vesztették életüket. Ez a hely az emberek kínjait őrzi. Itt, ebben a csendben nehezen fogjuk fel a jajszavaktól hangos múltat. Gondoljunk rájuk mély tisztelettel” – mondta beszédében Tóásó Imelda.

Földváron mártírokra emlékeztünk

A nemzeti gyásznapon, november 4-én délután nagyszámú emlékező gyűlt össze Földvár határában, az egykori hírhedt fogolytábor helyén létesített emlékműnél. A megemlékező ünnepséget most is, mint az előző években, a Brassó megyei RMDSZ szervezte a hídvégi RMDSZ szervezettel és a Református Egyházközséggel, valamint a Földvári RMDSZ-szel együttműködve. Enyhe, szeles időben sokan érkeztek Brassóból, Négyfaluból, Sepsiszentgyörgyről, Kézdivásárhelyről, Barótról, Bölönből, Bardócról, Miklósvárról, Nagyajtáról, Ürmösről, Uzonból is, nemcsak a közeli Hídvégről és Földvárról.

Az emlékművet patronáló házigazda hídvégiek nevében a fiatal Kristály László Zsolt református lelkész üdvözölte a jelenlevőket, aki nemrég kezdte meg szolgálatát a községben. Külön köszöntötte Tóásó Imeldát, Brassó Megye Tanácsának alelnökét és Varga Nándort, a Brassó megyei RMDSZ ügyvezető elnökét.

A 42-es zsoltár közös eléneklésével [ Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik ] indult a megemlékezés, fohászkodtunk az Úristenhez.

Kristály László Zsolt lelkész Máté evangéliumából vett idézettel kezdte megemlékezését: Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa. Megemlítette, hogy a XX. században népünk szenvedte el a legtöbb háborúságot az igazságért, a magyarság a legvihartépettebb nemzet lett. „A volt haláltábor területén jeltelen sírokban nyugvó sok száz magyar fiatalember a halált is vállalta az igazságért. A veszteseknek nincs jutalmuk a földön, de a legnagyobb nyereményt kapják, a mennyek országát, mert az igazság mellett álltak ki” – mondta a lelkész. Kérte, álljunk ki bátran mi is mindenkor az igazságért.

Ungvári Barna András uzoni református lelkipásztor, aki kezdeményezte az emlékmű felállítását még hídvégi működése idején, emlékeztetett, szép jubileumhoz érkeztünk, 20 éve áll mementóként a hatalmas szikla, emlékeztetve a földvári mártírokra. Örömmel állapította meg, a nagy létszámú jelenlevő igazolja, húsz év után sem aludt ki az emlékezés tüze, nem lankadt a lelkesedés bennünk. Elmondható tehát, hogy ez a nap nemcsak a megemlékezés hanem a helytállás napja is. Az előző évekhez hasonlóan most is ismertetett egy-egy volt fogoly feljegyzéséből. Ezúttal a zalánpataki Kádár József tanúságtételéből olvasott fel. Kilencüket vitték el a román csendőrök Zalánpatakról 1944 őszén azzal az ürüggyel, hogy segítsenek két napon át répát szedni. Első szökése után majdnem agyonverték. Szörnyű, embertelen körülmények között tartották őket. Másodjára sikerült haza szöknie. Kilencükből egyedül ő tért vissza élve Zalánpatakra és az Oroszországba elhurcolt Józsa Gerő.

Andrási Benedek brassói unitárius lelkész imájában megemlítette, a foglyoknak annyi „bűnük” volt csupán, hogy más nyelvet beszéltek. „Minden megpróbáltatásban helyt álltak, példát mutattak nekünk, akik itt vagyunk. Emlékük legyen áldott!” – mondta a lelkész.

Tóásó Imelda, Brassó Megye Tanácsának alelnöke hozzászólásában elmondta, a födvári fogolytábor foglyai mellet kegyelettel emlékezünk az 1956-os forradalom hőseire, a II. világháború szenvedőire, akik mártírként, félelmet nem ismerve álltak ki magyar nemzetünkért. Közölte: Büszkék vagyunk a mi „ötvenhatosainkra”, a brassói Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének meghurcolt, sokat szenvedett tagjaira. „Cselekvésre ösztönöz a mártírok erős hite. Merjünk jogokat, szabadságot, tiszteletet kérni. Olyan országot akarunk mely tisztel bennünket, mert ez az otthonunk. A közelgő választásokon meg kell mutassuk, hogy velünk számolni kell” – mondta az alelnök.

A beszédek elhangzása után együtt imádkoztuk a Miatyánkot, majd elénekeltük a 90. zsoltár első szakaszát: Te benned bíztunk…

Következett az Ürmösi Unitárius Dalkör szereplése. Gergely János ürmösi polgármester, mint minden évben, most is elhozta községe dalosait. A Dalkör Urák János karmester vezénylésével a megemlékezéshez illő kórusműveket énekelt: Kis falucskában szól a harang, Nyugszik minden csendesen és Hatalmas Istenünk szenvedők oltalmazója.

Nemzeti imánk és a Székely himnusz közös éneklése után a fogolytábor emlékművét elborították a kegyelet koszorúi. A számos koszorúzó mellett most sem hiányzott a brassói két EMISZ-es testvér: vitéz Lay Imre és György.

A megemlékezés ünnepélyességét és méltóságát nagy mértékben emelték a díszes egyenruhában megjelent vitézi rendek tagjai. A Történelmi Vitézi Rend-Vitéz Veress Lajos Székely Törzs részéről részt vett Sepsi szék, Kézdi szék, Bardóc-Miklósvár szék és Brassó-Hétfalu szék, nemzetes Bartha Imre törzskapitány vezetésével. A Vitézi Rend Háromszéki Törzs részéről Sepsi szék, Erdővidék Székkapitánysága és Sepsiszentgyörgy Székkapitányságának csapata volt jelen. Közülük vitéz Erdő Ernő kardot rántva  tisztelgett a koszorúzásnál.

Az ünnepélyes megemlékezés után szeretetvendégség következett Hídvégen, a Református Egyházközség udvarán, finom szendviccsekkel, kürtőskaláccsal, italokkal.

A hídvégi szeretvendégséget az RMDSZ támogatta.