Az RMDSZ Brassó megyei parlamenti képviselőjét, Ambrus Izabellát kérdeztük az elmúlt év munkájáról. Elmondása szerint vannak sikerek, de emellett vannak nehézségek, főként a kisebbségi jogok és az anyanyelvhasználat terén. Összegezve, elmondta, tartalmas év áll mögötte, és így a mandátum vége fele – bár az idő már sokat nem enged – még mindig tele van tervekkel.

Hogyan értékeli a 2019-es évet? Milyen sikerekről számolhat be Ön, mint képviselő, és az RMDSZ parlamenti csapata?

Zűrös és nehéz év volt a tavalyi. Nemcsak szakmailag volt nehéz, hanem politikai szempontból ködös és kusza volt, és az ma is az országos politikai környezet. Ilyen körülmények között nehéz volt a magyar közösség számára fontos ügyeket, törvénymódosításokat végig vinni. A mi 5 százalékunkkal mindig további 46 százalékot kell az ügyeink mellé állítanunk. A bonyodalmak ellenére mégis beszámolhatunk mind országos mind helyi sikerekről. Hadd fektessek hangsúlyt inkább a kisebbségvédelmi és a képviselőházi munkára.

Úgy gondolom, hogy ebben mindannyiunknak része van, főként az RMDSZ képviselői és szenátori csapatának, hiszen összetartóak vagyunk, és csak így tudunk további támogatókat meggyőzni. Hogy néhány konkrétumot említsek, iktattuk a családtámogató törvénymódosító javaslatcsomagunk első részét, amely négy területen hivatott támogatni a szülőket és a gyermekeket: bevezetjük az újszülött kelengye- és a junior értékjegyeket, gépkocsi vásárlásban segítjük a nagycsaládosokat, több szabadnapot akarunk a szülőnek, ha beteg a gyermek, illetve szorgalmazzuk a nagyszülői GYES (gyermeknevelési segély) bevezetését.

Emellett megoldottuk a húsvét és a pünkösd körüli hivatalos szabadnapok kérdését, így mindenki a felekezeti hovatartozása szerint kérheti a szabadnapokat, illetve kezdeményezésünkre szabadnappá nyilvánították a Nagypénteket. További törvénykezdeményezések az RMDSZ részéről, amelyeket sikerre vittünk: egyszerűsítettük a traktorok műszaki vizsgáját, 10 ezer lejes havi támogatást kapnak majd a körzeti állatorvosok az állami költségvetésből, ezentúl nem lesz szükség az építkezési engedély beszerzésére, amennyiben napelemes paneleket helyeznének ki a tetőre az érdekeltek, eltöröltük a határidőt a beltelkek tulajdonjogviszonyának rendezésében, és még folytathatnánk a sort.

A brassói sikerekről is fontos beszélni. Mint tudjuk, a brassói kórháznak szánt területet odaítélték a városnak, így rendeződött a tulajdonkérdés. Mivel ez regionális intézmény lenne, nem csak helyi, ezért próbáljuk meggyőzni a kormányt arról, hogy fontos ügyről van szó, itt már vannak ígéretek. Továbbá kezdeményezésünkre a partnerekkel együtt sikerült elérjük, hogy a repülőtér projekt másodjára is pénzt kapjon.

Mindemellett a képviselőház Jogi Bizottságában folyamatosan dolgoztunk, sokszor több száz oldalas anyagokkal, embert próbáló határidőkkel. A sok munka hozadéka a sok tapasztalat és tudás, amit szerezhettem. Bár a mandátumnak nincs vége, mégis elmondhatom, hogy képviselőnek lenni számomra nagyon jó tapasztalat és lehetőség, hiszen rengeteget tanultam. Ügyvédként törvényekkel dolgoztam nap mint nap, viszont most beláttam a jogalkotás másik oldalára. Rájöttem, hogy mennyire nehéz, és hogy a kezdeményezések sikere azon múlik, hogy mennyire tudjuk meggyőzni a többséget a számunkra fontos ügyekről, vagy hogy azok mennyire az ő érdekük is.

Említette, hogy a kisebbségvédelem terén is számos tennivalóról számolhat be. Melyek lennének azok?

Lassan már mindennapos az a jelenség, hogy a magyarok jogait sértik. Ezt onnan tudjuk, hogy az RMDSZ-szel közelről nyomon követjük az eseteket, illetve követi az Országos Diszkrimináció Ellenes Tanács (CNDC) is, hiszen nagyon sok panasz érkezik oda is. Mindemellett a különböző jogvédő szervezetekkel is együttműködünk, egyeztetünk velük arról, hogyan lehet ezekre visszavágni.

Ezek közül a legismertebbek a Dan Tanasă-féle fellépések. Ismerjük a korondi esetet, ahol a Községháza felirat miatt kell rekordmennyiségű pénzbírságot fizessen a polgármesteri hivatal.

Az már többször bebizonyosodott, hogy itthon az igazságszolgáltatásban is tabutémának számítanak a magyar közösség zászlói és himnuszai. Mi továbbra is hangsúlyozzuk, hogy ezek a mi értékeink, szimbólumaink, Romániában pedig törvény szabályozza ezek használatát, azonban sem a bíróságok, sem a joggyakorlat nem biztosít erre valódi lehetőséget. Úgy látom, közös és összehangolt fellépésre van szükség, nevezetesen arra, hogy az RMDSZ felvállalja ezeket és hozzárendeljen egy külön apparátust is, amely kifejezetten ezekkel az ügyekkel foglalkozik. Az RMDSZ ezen dolgozik.

Azt figyelhetjük meg, hogy a magyar nyelv és szimbólumok használata egyre szűkül, a különböző hazai intézmények mindig megtalálják azt a lehetőséget, amely révén egy keveset még lefaraghatnak ezekből a jogokból. Ezért is látom szükségesnek azt, hogy európai szinten megszülessen egy kisebbségvédelmi kerettörvény, amely a mi közösségünknek is több garanciát jelent. Erről szól a Minority Safepack is, amely esetében ott tartunk, hogy a sikeres aláírásgyűjtés után az RMDSZ tisztségviselői bemutatták a szakemberek által kidolgozott törvénycsomagot az Európai Bizottságnak. Ez nagy lépés.

Az országban azt tapasztalhattuk, hogy a kívülről jövő modellek sikeresek. Ha viszont csak arra hagyatkozunk, ami itthon van, túl sok jóra egyelőre nem számíthatunk. Jól mutatja ezt a Brassó és Kovászna megye határát jelző kétnyelvű felirat ügye is. A felirat kifüggesztése a megyei tanács testületének döntése volt, amely Brassó megye teljes lakosságának a beleegyezését is jelentette egyben. Ennek a jogszerűtlensége mostanáig fel sem merült senkiben egy olyan városban, megyében, amelyben a ’70-es évekig teljesen normális volt nem is a két-, hanem a háromnyelvűség – a román, magyar és német nyelv használata. Most pedig a bíróság kimondta, hogy az egyetlen elfogadott nyelv a román. Az ügyet nem zártuk le, dolgozunk rajta.

A sokat vitatott közigazgatási kódex körüli bonyodalmakat hogyan magyarázza? Mi történt az RMDSZ által javasolt módosításokkal?

Sajnálatos módon a jelenleg hatályos kódex visszalépést jelent a kisebbségi jogok szempontjából, jelentősen korlátozza az anyanyelvhasználati jogokat. Mint ismert, a parlamentben 2018-ban elfogadott, a magyar közösségnek is kedvező közigazgatási törvénykönyvet – amelyen nagyon sokat dolgoztunk – az Alkotmánybíróságon támadta meg a PNL, az USR és az államelnök. Ezt követően döntött úgy a kormány, hogy sürgősségi kormányrendelettel rendezi a közigazgatási törvénykönyv kérdését. A rendelet számos, a magyar kisebbség számára káros rendelkezést tartalmaz. A legsúlyosabb: a kormány törli a 2006 óta érintetlenül érvényben lévő megszerzett jog elvét.

Egy előnyt is kiemelhetünk annak ellenére, hogy több a veszteség: például az önkéntes anyanyelvhasználat azokon a településeken, ahol a magyarság százaléka nem éri el a 20 százalékot. Veszteségek között van az, hogy eltörölték annak a lehetőségét, hogy az utcák, terek, parkok kétnyelvű feliratozást kapjanak ott, ahol a magyarság aránya meghaladja a 20 százalékot.

Megengedhetetlen, hogy Romániában a parlament döntését felülírva a kormány sürgősségi rendelettel dönt a kisebbségi jogokról. A Szövetség képviselői és szenátorai továbbra is fenntartják az előzőleg megfogalmazott módosító javaslatokat.

Országos vizekről evezzünk a helyire. Képviselőként hogyan van kapcsolatban a Brassó megyeiekkel? Milyen kapcsolata van a helyi közösséggel?

Az oktatás terén van a legtöbb teendő, sajnos azért, mert ott van a legtöbb gond és kihívás is. A megyei csapattal együtt válaszoltunk a problémákra akkor, amikor magyar osztályokat akartak megszüntetni vagy összevonni, és pedagógusi helyeket akartak megszüntetni. A parlamentben nyilvánosan fel is szólaltam ez ellen. Végül országos és megyei szintű egyeztetések nyomán sikerült megoldani a problémákat, így a kevés, de nem jelentéktelen veszteségek ellenére sok osztályt és pedagógusi helyet sikerült megőrizni.

Oktatás terén több tevékenységem is volt, többek közt a III. Brassó Megyei Oktatási Konferencián Szabó Ödön képviselőtársammal beszélgettünk a kisebbségekre vonatkozó oktatási törvényekről, a Magyar Szülők Szövetségének brassói találkozóján vettem részt, csatlakoztam a megyei RMDSZ iskolakezdő kampányához, és tanszercsomagokat adtunk át a vidéki gyerekeknek, továbbá egy diákverseny nyerteseit láttam vendégül Bukarestben. Érdekességnek számított, hogy a hollandiai Utrecht Egyetemről fogadtunk diákokat, akiknek a meghívottaink segítségével a romániai magyar kisebbség helyzetéről beszéltünk, valamint fiataloknak, „első szavazóknak” tartottam gyorstalpalót a választásokkal kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról Négyfaluban a Zajzoni Rab István Középiskolában és az Áprily Lajos Főgimnáziumban.

A nőszervezettel együtt több megmozdulásunk is volt, mint például a Tegyük a mosolyt valódivá! című jótékonysági akció, az október 1-jei Idősek világnapja, amely kapcsán a szentpéteri öregotthonban és a brassói uitáriusoknál köszöntöttük a szépkorúakat. Emellett a fiatal lányok világnapjához kapcsolódva, a négyfalusi és a brassói középiskolában népszerűsítettük a girl2leader mozgalmat, amelynek célja közösségi szerepvállalásra buzdítani a fiatal lányokat. Az év végén az országos Nőszervezet alelnökévé választottak, ezentúl én foglalkozok a civil szervezetekkel való kapcsolattartással, a brassói civilhálózati találkozón már sikerült bemutatkozni.

A nők elleni erőszak megszüntetése témában számos tevékenység volt, nyilvános vitán vettem részt, a személyes történetem bemutatásával csatlakoztam a A nő mint préda című kampányhoz, interjúkban és cikkekben meséltem az üzenetekről, saját helyzetemről, és arról, hogy hogyan léptem ki a mérgező kapcsolatból, és hogy hogyan veheti észre egy nő, hogy bántalmazzák. A nők elleni erőszak fájdalmas realitás, ezért ne legyünk közömbösek, segítsünk ezeknek a nőknek, hiszen most már egyre több eszközünk és lehetőségünk van.

Mindemellett a Brassói Lapokban tájékoztató írásokat közöltem az aktuális politikai és közösségi történésekről azért, hogy az emberek minél inkább értsék a folyamatokat, a törvényeket, hogy segítsek nekik belátni a kulisszák mögé. A folyamatos jogi tancsádast folytattuk heti rendszerességgel, ezen felül, ahol vidéken igény volt rá, ott is tartottunk. Támogatást sikerült nyújtani a magyar szülésfelkészítő rendezvénynek, a zernyesti diákoknak, a Brassói Magyar Diákszövetségnek, a megyei RMDSZ különböző eseményeinek és másoknak, akik hozzánk fordultak kéréseikkel.

Mint tudjuk, idén lesznek a palramenti választások, még nem tudni pontosan mikor, de a mandátum idén lejár. Milyen tervei vannak a hátralévő időszakra?

Ez az év nem fog sok újdonságot és nagy megvalósítást hozni tekintettel arra, hogy két nagy választás előtt állunk, és minden párt, minden politikus erre koncentrál. Rengeteg dolog várna még ránk, reméljük ezekből sikerül átvinni néhányat.

Többek közt az új parlamenti ülésszakban bővíteni akarjuk a nagycsaládok támogatását: kedvezményes lakásvásárlási és -bővítési lehetőségeket biztosítanánk a többgyerekes családoknak, valamint adókedvezményt vezetnénk be azoknak a szülőknek, akik munkaszerződéssel rendelkeznek, csökkenteni akarjuk az osztálylétszám alsó küszöbét, azt javasoljuk, hogy már két éves kortól irathassák óvodába gyermekeiket a szülők, 2030-ig ki akarjuk terjeszteni az afterschool és a melegétel programot minden településre. Emellett modernebb településeket szeretnénk, több segítséget a kezdő vállalkozóknak, hatákonyabb közigazgatást. Rengeteg konkrét kezdeményezésünk van, amin dolgoztunk eddig is, és továbbra is ezen leszünk.

Megjelent a Brassói Lapok hetilapban.