Évekig dolgozott az országos kereskedelmi televíziózásban, jelenleg egy brassói közintézmény kommunikációs szakembere, munkatársa, és mindig kritikusan viszonyult az RMDSZ tevékenységéhez, a helyi és országos magyar politizálásához. Ezért is kértem meg Elekes Róbertet, hogy eddigi tapasztalataira alapozva véleményezze: mi volt jó és rossz a brassói magyar közéletben? Gyorsan hozzá kell tennem azt is: közéleti kérdésekben nem mindig értettünk egyet mi ketten, ellenben olyan emberként ismerem, aki a bírálatait megalapozottan tudja megfogalmazni, érvekkel tudja alátámasztani, ami nem túl gyakori sem a hazai román, sem pedig a magyar közéletben.

Mi a magyar politikum helye és szerepe a Brassó városi, megyei, illetve országos porondon? Mit csinált jól az RMDSZ, és milyen tekintetben voltál elégedetlen az eddigiekben a  tevékenységével?

Amivel teljes mértékben egyet tudtam érteni – és ez hadd hangozzon itt gratulációként az előző mandátumra vonatkozóan – az az, hogy annak ellenére, hogy szórványban vagyunk, hangsúlyozottan kisebbségben, mindeddig volt képviseletünk a helyi és megyei önkormányzatban. Az, hogy nekünk Brassó városi alpolgármesterünk, illetve megyei tanácsalelnökünk volt – két hatalmas teljesítmény egy kicsi szervezet részéről. Ebből az jött le nekem, hogy Brassóban egy profi csapat dolgozik, amely nagyon jó a politikai tárgyalásokban, és ki tudta vívni azt, hogy 5 százalék körüli aránnyal nekünk ez a két tisztségünk meglegyen. Ez fegyvertény.

És akkor most jön az, amivel elégedetlen vagyok: ha már ezek az emberek ott voltak, akkor miért nem jött le kommunikációban az, hogy ők ott vannak és tesznek dolgokat? Néha-néha, a román politikusok árnyékában megjelentek, kiegészítették a mondandójukat. De ezen a téren sokkal többet lehetett volna mondani. Sokkal jobban ki lehetett volna emelni, hogy Tóásó Imelda erőfeszítéseket tett a Brassó megyei hulladékprobléma megoldására, mert tudom, hogy ezzel ő foglalkozott A-tól Z-éig. És hogy Barabás László alpolgármesternek köszönhetően Brassóban, a Stadion utcában most nem önt el a víz mindent, mert ő ezért harcolt és megoldotta. Ezeket azért nem tudjuk, mert a román politikusok mondták el. A mieink pedig úgy tettek, mint akik ott állnak, a háttérben.

Hát ez a képviselet most elpárolgott, megszűnt. Már csak a parlamenti képviselet lehetősége maradt. Mit kellene reprezentálnia Bukarestben egy brassói magyar képviselőnek? Milyen arányban kell ezeknek szórványbeli magyar ügyeknek lenniük, illetve általános jóléti kérdéseknek?

Szerintem a kettő egybevág. Egy szórványban élő magyar is ugyanabban a gazdasági helyzetben él, mint bárki más. Nekünk teljesen másféle problémáink vannak, mint a tömbmagyarságnak, és ezért is tartom fontosnak azt, amit az imént mondtam: nekünk, igenis, ki kell egyeznünk, meg kell szereznünk tisztségeket, mert egészében a magunk lábán nem tudunk megállni. De ha tudunk tárgyalni, el tudunk érni dolgokat azzal a kevés százalékkal, akkor az nagy teljesítmény. Ebből kifolyólag én azt gondolom, hogy egy szórványbeli képviselőnek sokkal nehezebb dolga van, de ugyanakkor nem is kell eladnunk a lelkünket senkinek. Mi a magunk sajátos identitásával megyünk oda, és – bár ezt nem szeretném ilyen széthúzósra fogalmazni – még a tömbmagyarságétól is eltérő politizálást kell folytatnunk. Mert mi itt élünk, és nem ott, ahol 90 százalékban magyarul beszélnek. Olyan helyen lakunk, ahol szinte sehol nem beszélnek magyarul. És ez egy teljesen más realitás.

Ugyanakkor miért ne használhatnánk ki a pozitív sztereotípiákat, mint ahogy Iohannis elnök teszi, mert a román honfitársaink minket is megbízhatónak, becsületesnek látnak, és olyanoknak, akik megteszik azt, amit megígérnek. Ebben az esetben pedig még a románság körében is támogatnák a magyar jelöltet. Mert itt van egy fiatal ember, jól néz ki, szépen beszéli mindkét nyelvet, jó ötletei is vannak… Miért ne szavaznák meg őt?

Az RMDSZ Brassó megyei elnökének, képviselőjelöltjének, Kovács Attilának személyesen is el szoktad mondani, ha valamiben nem értesz egyet vele. Veszed a telefont és elmondod neki… Megkérdezhetem, hogy legutóbb milyen kérdésben jelezted nemtetszésedet? Mondjuk, most éppen azt kérem tőled, hogy pletykálj egy kicsit…

Nem emlékszem, hogy legutóbb mikor mondtam ilyesmit neki telefonon. Élőben annál többször, mert tanít is engem, diákja vagyok. Találkoztunk és elmondtam közvetlenül… Úgy, hogy én alapvetően tisztelem őt, felnézek rá és vagánynak tartom. Emberként is vagánynak tartom. Aztán hogy ezt a közösségünk nem így látja, az szerintem elég súlyos, és hogy kritizáljam is Attilát: ez valahol rajta is múlik. Mert ő egy vagány apuka vagány gyerekekkel, szép és okos feleséggel, de aki azt sem mondta el magáról soha nyilvánosan, hogy biciklizik, természetkedvelő, rendszeresen sportol. Meg aztán én kevés olyan okos embert ismerek, mint amilyen ő. Miért nem látjuk ezt az Attilát is?  Ha ő a jelöltünk, akkor már lássuk ezt az oldalát is. Én leginkább ezt rónám fel neki, mert azóta kezdtem ezekre felfigyelni, amióta a tanárom. Ráadásul, neki nem is kell szerepet játszania ahhoz, hogy korunk menő politikusa legyen. Nem is értem, hogy ennyi aduászt miért rejtegetett eddig, politikusként miért nem akarta eddig is megmutatni…? Jól beszél románul, ami kevés magyar politikusról mondható el. És ezzel ismét visszakanyarodok oda, hogy ez szórványban milyen fontos. Szerintem megvan a karizmája ahhoz, hogy még román szavazókat is meggyőzhessen.

Ezen túl viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy még az idősebb és fiatalabb nemzedékek megszólítása is két különböző politikai megközelítést igényel. Ez nyilván azt is jelenti, hogy két teljesen különböző közéleti tevékenységre kíváncsiak: az idősebbek nemzeti ügyekre, a fiatalok általában oktatással és gazdasággal kapcsolatos intézkedésekre figyelnek fel. Hogy látod ezt? És ezt most annak jegyében is kérdezem, hogy a legutóbbi választásokra éppen az idősebbek nem mentek el, így azok a politikusok jeleskedtek Brassóban, akiknek a fiatalokat sikerült megszólítaniuk.

Bármilyen kommunikációs eszmefuttatást olvasnál el a jelen helyzetről, mindenki azt fogja mondani, hogy semmiféle biztos következtetést nem lehet levonni. Ellenben mindent ki kell dobni az ablakon, ami eddig volt. És, igen, tény az, hogy – és ez éppen a kérdésed kapcsán fogalmazódott meg bennem –, hogy a politikai erők, amelyek most győztek, amiatt is diadalmaskodtak, hogy az idősebbek féltek elmenni a vírus miatt, akik pedig elmentek, olyan politikai alakulatokat választottak, amelyek őket jobban képviselték.

Nyilván, nagyon nehéz megállapítani, hogy kihez hogyan kell szólni. Mindenkihez kell szólni, de én nem azt látom, hogy a kétfajta kommunikáció kizárja egymást: attól, hogy mi a hagyományos intézményeinket – iskoláinkat, templomainkat, műemlékeinket, nyelvünket és ehhez hasonló értékeinket – előtérbe helyezzük, miért zárná ki azt, hogy mi a gazdasági intézkedésekkel is foglalkozni szeretnénk? Vagy azzal, hogy a fiatalok hogyan is élik túl ezt a nagy digitális bolondériát, hogy ki kell-e nyitni vagy sem az iskolákat, hogy meg kell-e nyitni a vendéglőket és szórakozóhelyeket vagy sem? Ezek ugye mind fiatalos témák, ahogy a környezetvédelem is azt – nem győzöm ezt eleget hangsúlyozni. Azonban én már olyan felmérést is olvastam, miszerint még az idősebbeket is a fiatalokon keresztül lehet megszólítani. Tehát ezek a témák körkörösek, nem zárják ki egymást.

Nyilván, ezek szórványban bonyolult témák, mert mi bármiben is gondolkodunk, elsősorban azon kell legyünk, hogy az értékeinket megtartsuk. De szerintem az például, hogy van egy nagyon jó brassói magyar vendéglő – a Pilvaxra gondolok –, vagy van egy nagyon jó magyar élelmiszerbolt – a Paprika –, ami a románság szintjén is non plus ultra, az mindenkinek jó. Mert, íme, hozzuk a magunk magyar értékeit, és ezeket a románok is ugyanúgy megveszik. Ugyanígy, szerintem a politikában is lehet mindenkihez szólni: magyarokhoz és románokhoz, idősekhez és fiatalokhoz egyszerre.

Van itt egy fura helyzet, amely a kampánystábnak is fejtörést okoz, hiszen van benne egy elég rendes ellentmondás. Brassóban, de országszerte is, éppen korlátozták 30 napra a mozgásszabadságot, és amikor ezt vélhetően feloldják, az a választások napjához közeli időpont lesz, ami felháborodást okoz. Időközben azok, akik bojkottra buzdítanak, nem számolnak azzal, hogy a parlamenti választásokon nincs részvételi küszöb: ahányan elmennek, annyi szavazat adja a választási eredményt. Tehát ez önszabotázs is lehet… Mit gondolsz erről a helyzetről?

Nem szeretnék azoknak a helyében lenni, akik most ilyen szintű döntéseket hoznak. Mert nagyon bonyolult a helyzet, ilyet még eddig nem láttunk. Nem tudjuk, hogyan kezeljük, és erre tevődik rá a választási év, aztán meg a tél…. Tehát ez egy annyira összetett helyzet, hogy nekem az tűnik gyanúsnak inkább, aki tudja, hogyan kell ebben helyesen eljárni. De lehet, hogy pont ez a különös helyzet válik majd javunkra, ha tudjuk kezelni. Mert bennem az is felmerült, hogy annak tulajdonítható ez 30 napos szünet, hogy egyáltalán meg tudjuk tartani a választásokat, mert időközben csökkenhet az esetszám… Nem tudom… Semmi sem előrelátható.

Nehéz lesz az embereket, és főleg az időseket kimozdítani, de van itt egy nagyon jó és reális téma, amit a brassói RMDSZ felkarolhat: a levélszavazás vagy az elektronikus szavazás bevezetése, hiszen az tényleg megoldás lenne most, amikor ez emberek félnek elmenni szavazni. De jó esély lenne a későbbiekben is a választói távolmaradás megoldására. Itt van ez a nagyon konkrét helyzet, amikor nem mindegy a szórvány magyar képviseletnek, hogy részt vesz-e a közösség a szavazáson. És erre alternatívát kell nyújtani, mert a 21. században élünk, a legtöbb dolog online működik. 93 éves rokonomnak kellett mobiltelefont vásárolnom, mert már ő sem idegenkedik ettől a technológiától. Ezt kellene itt meggondolni, és mindenképp előrukkolni egy megoldással, mert bejutás, illetve be nem jutás esetén ezzel egyáltalán nem jó játszani.

Kérdezett: Bartha Réka

Az interjú megjelent a Brassói Lapok november 12-ei lapszámában.