Az online oktatásban még mindig az a legnagyobb kihívás országszerte, hogy honnan szereznek be elektronikai eszközöket ehhez azoknak a gyermekeknek a szülei, akik szűkös anyagi körülményeik miatt ezt a költséget nem nagyon tudják fedezni. Ettől még tanulni kell, ennek online formája pedig – a hatósági rendelkezések szerint – egy ideig még velünk marad. Még úgy is, hogy az állam nem tudja biztosítani egészében a minőségi oktatáshoz való alkotmányos jogot: Brassó megye 8200 táblagépet kapott a tanügyminisztériumtól hátrányos helyzetű gyermekeknek, azonban vannak települések, ahová nem jutott ezekből. Ennek a helyzetnek az ismeretében indította el országos, Segíts okosan! nevű kampányát, gyűjtését az RMDSZ Nőszervezete, amelynek keretében használt, működőképes táblagépeket és okostelefonokat vár a helyi nőszervezet vezető csapata az adakozóktól Brassóban is Diakónia Keresztyén Alapítvány Brassói Fiókjának a Szent János utca 14 szám alatti székhelyén december 15-ig. Erről beszélgettünk Mikes Melinda Brassó megyei nőszervezeti elnökkel, aki az akcióhoz támogatókat keres.

Hogy áll jelenleg az elektronikai eszközök begyűjtése a rászoruló gyermekek számára, Melinda, és hányan adakoztak eddig?

Mi elindítottunk a brassói Nőszervezet oldalán egy hirdetést, amelyet sokan megosztottak, azonban jelenleg nem mondhatnám azt, hogy ehhez bárki is csatlakozott volna. Ezt én azzal is magyarázom, hogy a járvány kifogott a közösségi összetartozáson, ennek ereje éppen csak hogy pislákol, de remélem, hogy van még empátiatartalékunk, és beleérzünk azoknak a szülőknek a helyzetébe, akik nem tudnak a gyermekeiknek – mert itt, ugye, elsősorban sokgyermekes családokról van szó – eszközt biztosítani az online tanuláshoz. Az akció egyébként erre is irányul, hogy az RMDSZ Nőszervezete partnerségben a helyi civil szervezetekkel nekik gyűjtsön olyan használt és működőképes, töltővel és minden egyéb szükségessel ellátott táblagépet, amelyet használni tudnak a mostani, eléggé nehéz időkben, amikor távol kell maradniuk az iskolától, hiszen ezek a járványügyi rendelkezések. A Nőszervezetnek egyébként van egy másik akciója is, ugyancsak a nehéz helyzetre való tekintettel: Halljuk egymást! révén telefonos tanácsadást nyújtunk egyedül élő időseknek. A mozgalomban országszerte résztvevő 1000 önkéntes vállalta, hogy 2-3 naponta felhívja őket és hiteles forrásból tájékoztatja őket az aktuális járványügyi helyzetről.

Miért nem cégeket kerestetek meg ezzel a kéréssel? Lehet, hogy az akció sikeresebb lenne, ha a különböző vállalkozásokat kerestétek volna fel adománygyűjtés szándékával…

Természetesen, ez a fajta adakozás sem kizárt, bármelyik vállalkozó tehet ilyen ajánlatot, adományozhat eszközöket. Azonban mi azért szeretnénk elsősorban használt és jólműködő, online oktatásra alkalmas elektronikát begyűjteni, mert jól tudjuk, hogy a szerényebb körülmények között élő szülők az új táblagépet félnek, vonakodnak odaadni a gyermeknek. Mert mi lesz, ha elrontja, és ki kell majd fizetni? Erről már tudomást szereztünk a sulikban történt eszközosztáskor, hogy a szülők inkább oda sem adták a gyermeknek, minthogy ki kelljen majd fizetniük. Hátha ez változik akkor, ha azt mondjuk, hogy nem kell ezeket a táblagépeket visszaadniuk… Úgyhogy végül is lehetnek ezek újak, ha valamelyik brassói cég csatlakozna új eszközökkel az akcióhoz. A használt eszközöket, táblagépeket és okostelefonokat viszont a Diakónia Alapítványnál várjuk hétköznapokon 9 és 14 óra között, és ha nem megfelelő az időpont, akkor privát üzenetben lehet jelezni a szándékot az RMDSZ Brassó megyei Nőszervezet Facebook-oldalon, és találunk közös megoldást az eszközök begyűjtésére.

Mondjuk el azt is itt, hogy az online oktatás járványügyi intézkedésként javában hatályos lehet a következő időszakban is, hiszen még csak most kezdődött a tél, a hagyományos oktatás megszervezése pedig időjárástól függetlenül is kihívást jelent a jelenlegi kormánynak. Hogy látod ezt anyukaként?

Hát azt mondhatom, hogy még örülök is annak, hogy két pici gyermekem van, akik az otthoni nevelésben is elvannak egyelőre. Azonban nagyon együtt tudok érezni azokkal a szülőkkel, akik most kínlódnak megszervezni, valamiféle normalitást behozni nagyobb gyermekeik nevelésébe, hiszen látom Ricsin, aki most hároméves, hogy még őt is megviseli az, hogy kicsit elkezdte megszokni a közösségi életet, és rögtön be is zárták az ovit, így csak a húgával szocializálhat, mert szegénykémnek nincs más választása. El sem tudom képzelni igazából, hogy a napi tevékenységek szintjén mennyire bonyolult lehet az életük azoknak a családoknak, amelyekben például a két nagyobb gyermek egyszerre vesz részt az online tanulásban, a szülőknek nincs, akivel hagyniuk őket, így legalább felváltva egyiküknek otthon kell maradnia, otthonról kell dolgozni, felügyelve a tanulási folyamatot. Mindenki ül egy-egy képernyő előtt órák hosszat, és még így is szerencsésnek mondhatja magát, mert legalább van, ami előtt ülnie, amit a tanulásban felhasználhat, mert ugye – főleg vidéki környezetben – gyakran még az sincs… És akkor itt ismét eljutunk a Nőszervezett által kezdeményezett gyűjtés lényegéhez: legalább adjunk lehetőséget együtt, közösségi erővel a hátrányosabb helyzetű gyermekeknek, hogy a jelenlegi áldatlan helyzetben is hozzáférjenek a magyar oktatáshoz. Legalább ilyen módon ne maradjanak ki a tanulásból: csökkentsük a szakadékot a tehetősebb, illetve szerényebb sorban élő gyermekek között. Hiszen az oktatás mindenkinek egyformán jár, mert nem egy drága játék vagy luxuscikk, ami nélkül nagyon jól megvagyunk akkor is, ha nem vesszük meg. Az online tanulás nem luxus, nem szabadna annak lennie. Ennek ellenére, láthatjuk a hírekben is, hogy nincs mindenkinek hozzáférése a hazai oktatásban…

Hát igen, ilyen körülmények között viszont nem érthető, hogy miért húzzák a teljes hazai tanügyet ugyanarra a kaptafára. Miért nem lehet kinyitni azokat a tanintézményeket, amelyekben biztonságosan megszervezhető az oktatás?

Én nagyon remélem, hogy ilyen téren lesz majd változás, hogy az elkövetkező időkben bele tudunk majd szólni a politikai képviselet szintjén is a minket érintő döntésekben Brassó megyében is. El tudjuk mondani azt és a döntéshozók meg is hallják a szavunk: a korlátozásokból ne űzzenek sportot, mert ezzel sokat veszítünk! Mert ugye láthattuk azt, hogy Barcaújfaluban lakat van az iskolán, holott a településen még fertőzéses eset sincs. Akkor miért nem gondolnak azokra a gyermekekre, akik nem engedhetik meg maguknak ezeket az okos eszközöket, de járhatnának iskolába, hogy ne maradjanak ki az oktatásból? A tatrangi magyar tagozat igazgatónője, Fejér Anikó Mária elmondta, hogy milyen nehézségek árán vezették be az online oktatást, amelyhez továbbra is kell a szülők segítsége. Ez ugyanígy működhet Brassó megye több településén is a magyar oktatásban. Ezekre valakinek fel kell hívnia a figyelmet, a megfelelő helyen kell felszólalnia, hogy nincs ez így teljesen rendben, hogy nem is számolnak az online oktatás valódi költségeivel, de lehetőség sincs arra, hogy ne legyen szükség ilyen költekezésre.

Mit lehet tenni ezen a téren? Hogyan kellene tekinteni szerinted az online oktatási formára?

Teljesen egyetértek azzal a javaslattal, hogy az online oktatás külön fejezete legyen a tanügyi törvénynek, és szerintem ezt az álláspontot képviselni kell a törvényhozásban. Mert tavasz óta minden hír, ami az oktatási szakemberektől származik, arról szól, hogy az online tanítás nem a hagyományos tanítás képernyős változata, bármennyire is annak helyettesítésére találták ki, hosszú átmeneti megoldásként. Ha így kezeljük, akkor olyan sokra nem jutunk, és semmit nem tanultunk a tanárok, diákok és szülők jó néhány hónapos kínlódásából. Az is eléggé nyilvánvaló, hogy jogszabályi garanciák szükségesek a tanárok vonatkozó szakképesítése mellett arra is, hogy az iskolákban lesz kisegítő személyzet, aki a különböző online felületek, programok használatát a gyakorlatban is megtanítja a pedagógusoknak, mert azzal senki nem számol, hogy úgy kellett nekik menet közben profi felhasználóknak lenniük, hogy azelőtt ezeket az online módszereket szinte sehol nem használták a hagyományos oktatásban… Rengeteg helyen olvastam egy másik problémáról, miszerint nincs pontos szabályozás, hogy a visszaélésektől hogyan védi meg magát a tanár, hát a diák, egyáltalán mi számít visszaélésnek az online térben? Mert valószínűleg nem az, amit az osztályteremben annak tekintenek… És még sok-sok ilyen kérdéses dolog van, amit törvénybe kell foglalni, mint például azt, hogy a tanár és diák milyen alapokból gazdálkodhat az online oktatás költségeinek fedezésére. Mert saját zsebből, illetve a szülők zsebéből hatósági parancsszóra nem biztos, hogy kerül internetbérletre pénz, főleg, ha nincs is mindenütt lehetőség az internethasználatra, mert térerő sincs vagy villany…. Én nagyon remélem, hogy ezeket a szempontokat az elkövetkezőkben meg tudjuk jeleníteni a törvényhozásban. De addig is: gondoskodjunk együtt arról, hogy mindenki hozzáférjen az online tanításhoz, csatlakozzunk az eszközgyűjtő akcióhoz.

Kérdezett: Bartha Réka

Az interjú megjelent a Brassói Lapok december 3-ai lapszámában.