2000-től vagyok a Szövetség tagja, de aktívan 2012-ben kezdtem el tevékenykedni, amikor is Cserey Barnabás kollegámmal együtt sikerült elindítani az ingyenes jogsegélyszolgálatot, amit azóta tovább vittem, így hetente találkozok azokkal a magyar emberekkel, akik igénylik a segítségemet az őket érő támadások elleni fellépésben. Eddig több mint 500 esetben sikerült segíteni – ez számomra a siker. A kisebbségünk védelméért végzett munkámat hivatásomnak érzem, és az emberek hálája visszaigazolás számomra arról, hogy van értelme.
Időközben csatlakoztam a megyei szervezet munkájához, illetve a Nőszervezet tagjaként is sikerült jobban bekapcsolódni a közösségi életbe.
Az elmúlt időszakban önkéntesen segítettem az Áprily Lajos Főgimnáziumnak a pályázatírásban. Itt sikeres volt az iskolabusz-pályázatunk, így most már három éve a Brassó környéki gyerekeket iskolabusz hozza be az Áprily Lajos Főgimnáziumba. Továbbá ugyancsak pályázati úton számítógépeket sikerült nyerni az iskolának, amit már használnak is a gyerekek. A szülői bizottságban egy jó csapat alakult ki, akikkel újabb projekteken gondolkodunk. Emellett fontosnak tartom, hogy minden megyei magyar iskola igényeit megismerjem, és ezekre válaszolva, megoldásokat keressünk.
Ha már kisebbségvédelmi ügyekről bevan szó, nem szalasztom el az alkalmat, hogy beszéljek a sepsiszentgyörgyi himnuszperről, amelyben ügyvédként képviseltem a Magyar Polgári Pártot. Ez esetben megakadályoztuk, hogy bírságot kelljen fizessenek azért, hogy 2014. június 4-én, az általuk szervezett trianoni megemlékezésen összegyűltek elénekelték a magyar himnuszt.
A román kormányt képviselő Kovászna Megyei prefektus 5000 lejes bírságot rótt ki, de sikerült végül ezt jogi úton megakadályozni, azaz a megyei törvényszék megerősítette az alapfokú ítéletet, miszerint nem jogosan szabták ki a büntetést.
A himnuszperben példásan összefogtak az RMDSZ és az MPP képviselői, és végül mindannyian sikerként könyvelhettük el az ítéletet. Az ezt követő vasárnapon ökumenikus istentiszteleten adtak hálát a bírság eltörléséért, itt bátran énekelhették el a magyar himnuszt. A himnuszperben elért eredményünk üzenete, hogy nem szabad félnünk, élnünk kell jogainkkal, és folytatnunk kell küzdelmünket.

Magyar közösségünket ma is érik jogsérelmek, és nem kell messze menjünk, mert egy hete sincs, hogy Bodolán egy munkálat során levették a kétnyelvű táblát. Látva az eseményeket, többször kértem a kétnyelvű tábla visszahelyezését, viszont értesítés nélkül egynyelvű, román feliratú táblát tettek ki. Egyértelmű volt, hogy ez kísérlet a kisebbségi jogaink csonkítására. Rögtön utána jártam az ügynek, majd határozott kérésem után – vélhetően felismerve az eset súlyosságát -, visszatették a kétnyelvű táblát. Egy kőhalmi találkozón tudomásomra jutott, hogy ott is levették a háromnyelvű táblát. Ígéretet tettem, hogy megpróbáljuk visszaállíttatni, ahogy a bodolai esetben is megtettük.
Ez mind ma történik. 2016-ban, Romániában a magyar kisebbséget támadások érik, jogainkat próbálják csonkítani. Ez a jelen valósága, és hiszem, hogy képviselőként, ügyvédként sokat tehetek ezek megakadályozásáért.

A most zajló zászlóügy is egyike a kisebbségi jogaink gyakorlását akadályozó támadásoknak. Kulcsár-Terza József képviselőjelölt ajándékba kapott egy székely zászlót, amelyet Kovászna Megye Tanácsa határozattal el is fogadott és ajándékozási szerződéssel át is vett. A prefektus ezt megtámadta, kérte a szerződés megsemmisítését. Alapfokon a bíróság helyt adott a prefektus keresetének, és ami felháborító az ügyben, hogy Székelyföld autonómiájához kapcsolták az ügyet, és ennek nincs alapja.
Örülök annak, hogy eddigi tapasztalataimra támaszkodva, az eset kapcán tanácsokkal láthatom el ügyvédkollégámat, Bálint Judit védőügyvédet. Törvény szabályozza, hogy mikor lehet más ország zászlaját kitűzni, de országzászlóról beszél, és nem más jellegű zászlóról. A brassói prefektúra előtt ott van Brassó megye zászlaja és a NATO zászló. Ezekre nincs szabályozás, akárcsak a székely zászlóra. Véleményem szerint ez az eset újabb példa a kettős mércére. Emellett ugyancsak tanácsokkal segíthetek háromszéki Mikó Imre Jogvédő Szolgálatnak.
Még vannak esetek ország szerte: a marosvásárhelyi katolikus iskola esete, a kolozsvári kórházban megalázott kislány esete és sok más. Munkám során továbbra is felveszem a harcot az anyanyelvhasználat akadályozásával, kisebbségünket érő jogsérelmekkel szemben.

Miért indul képviselőjelöltként a választásokon? Milyen céljai vannak?

2012-ben 22 év után szórvány megyénk elveszítette képviselői helyét, de most – jó eredmény esetén – újra lesz. Célom, hogy kisebbségvédelmi és oktatásügyi tevékenységemet fokozottabban folytathassam. Megoldásokat akarok találni magyar közösségünk számára fontos kérdésekre.
Egyik fontos ügynek tartom, hogy miután idéntől nincs bentlakási lehetősége a környékről érkező diákoknak, keressünk egy megfelelő ingatlant, melynek jogi helyzete tisztázott, ahol bentlakást alakíthatunk ki. Miután megvan az ingatlan, azon leszek, hogy gondoskodjak a tervrajzok előkészítéséről és a fedezet megteremtéséről. Minőségi oktatás biztosítása a cél, viszont ehhez szükség van körülményekre, és arra, hogy a távolabbról érkező magyar gyerekeknek legyen, ahol iskolaidő alatt lakjanak.
Magyar iskoláinknak szüksége van a segítségre, így még többet szeretnék tenni. Vannak terveim, viszont fontosnak tartom, hogy partnerekként többen dolgozzunk a magyar ügyekért, akár civil, kulturális, ifjúsági szervezetekkel, főként egyházakkal.

Ambrus Izabella a december 11-ig tartó megyei körútján sokakkal nem tud találkozni, ezért elindított egy online felületet, ahol bárki, névtelenül elküldheti neki üzenetét, kifejtheti elvárásit, igényeit egy képviselővel szemben. Válaszoljanak bátran, kérdezzenek és hagyjanak emailes elérhetőséget, hogy válaszolni tudjunk. KATTINTSON IDE!

Megjelent a Brassói Lapok november 24-ei lapszámában.