Tisztelt ünneplő közösség, kedves brassói magyarok!

Ma, a 48-as forradalom 170. évfordulóján tisztelettel emlékezünk a szabadságharcosokra. Méltón ünnepeljük őket, hiszen a 48-as hősök koruk kiemelkedő személyiségei és erőteljes motorja voltak. Hősiességük számomra azt jelenti, hogy képesek voltak jövőképet álmodni és ennek nevében bátran cselekedni, értéket teremteni.

A márciusi ifjak hagyatéka arra int minket, hogy higyjünk az értékeinkben, harcoljunk a jogainkért és merjünk új jövőt álmodni. 2018-ban, a centenárium évében pontosan azt szeretnénk, hogy felmutassuk: az erdélyi magyarság Románia értékteremtő közössége.

A március 15-ei ünnepség alkalmat ad arra, hogy a múlt történései tükrében újraértékeljük jelenünket és hogy a jövőbe tekintsünk. A jövő nem megfoghatatlan misztikum, hanem a tegnap, a ma, a holnap, az elkövetkező napok döntéseiből épül fel. Ma úgy kell tudnunk dönteni, hogy teszünk valamit, amivel gondoskodunk jövőnkről. Magyarként tudjuk, hogy számos helyzetben többet kell tennünk, mint a többségi nemzet: ha csak a gyerekek feladatait nézzük, tudjuk, hogy mindig plusz erőfeszítésre van szükség részükről az iskolában, például azáltal, hogy magyar tannyelvű osztályba járnak, érettségizni kell egy plusz tantárgyból. Ez magyar létünk velejárója. De azt is tudnunk kell, hogy pontosan ezek a plusz ráfordítások építik igazán egyéni és közösségi jövőnket.

Magyar közösségünk jövőjét a mai ünnep hagyományának ápolásával is építjük. A jövőépítés folyamatában, úgy gondolom, nem szabad elfelejtenünk álmodni – erről tettek tanúságot a márciusi ifjak is. Hiszen álmokból szőjük a terveket, majd célokat tűzünk ki és feladatsorokat állítunk össze. Bármilyen idősek is legyünk, ne hagyjuk abba az álmodást. Tanítsuk meg gyermekeinket is álmodni, vagy engedjük, hogy ők tanítsanak meg újra álmodni. Szőjünk terveket, állítsunk célokat és dolgozzunk értük kitartóan. Vigyünk a jövőbe vezető útra társnak önmagunkba vetett hitet, bátorságot és kitartó akaraterőt. A múlt öröksége, a márciusi ifjak története legyen előttünk példa erre.

Emellett nem szabad elfelejtenünk álmodni a magyar jövőnket sem és cselekedjünk úgy, hogy ez meg is valósuljon. A Brassó megyei magyar közösség jövője arról fog szólni, amit a mai nap magyar embere megtesz. Hinnünk kell abban, hogy lehet jobb kisebbségi helyzetünk – ha mondhatom így, tudnunk kell álmodni a jó kisebbségi létről. Ha tudunk álmodni, akkor tudunk közösségi ügyeket tervezni, megtalálni közös céljainkat, és mindannyian feladatot tudunk vállalni. Megyei tanács alelnökként nap mint ezért dolgozok: a Brassó megyei magyar jövőért és a magyar gyerekekért vállaltam közösségi feladatot.

Kedves gyerekek!

Tavaly meséltem a császárról, akivel szemben csatát nyertek a magyar huszárok, így szereztek szabadságot a magyaroknak – ezt a forradalmat ünnepeljük minden március 15-én.  Idén azt szeretném nektek kiemelni, hogy ők képesek voltak álmodni a jövőről. Ez hajtotta a bátor huszárokat, ez adott erőt nekik a harchoz. Tanulhatunk tőlük hősiességet, hitet, de nagyon fontos azt megtanulnunk, hogy kitartóan álmodjunk és bátran harcoljunk az álmaink valóra válásáért.

Tisztelt ünneplők!

2018. március 15-e nem csupán az emlékezés ünnepe, hanem a cselekvés pillanata is. Nyolc hónappal ezelőtt mi, erdélyi magyarok azt mondtuk, közösségünk jogait nemcsak itthon kell rendezni és garantálni, hanem európai szinten is védeni kell. Ezért indítottuk el azt az aláírásgyűjtést, amelynek Európai Védelmet Jogainknak nevet adtuk. Itthon, Erdélyben eddig 264.000 aláírás gyűlt, Európa-szerte pedig összesen 837 ezren támogattuk ezt a fontos kezdeményezést. Nagyon közel állunk a célhoz, az egymillió aláíráshoz. De most a határidő előtt 20 nappal nem dőlhetünk hátra. Arra kérünk mindenkit, aki ma idejött ünnepelni, hogy írja alá az európai kisebbségvédelmi kezdeményezést, ha még eddig nem tette meg.

Ez a kezdeményezés építi kisebbségi jövőnket. Legyen ez a március az erdélyi magyarok európai szabadságharcának ideje!

Méltó ünneplést kívánok! Köszönöm a figyelmet!

Brassó, Bem József-emléktáblánál, 2018. március 15.