Hogy is áll mostanában a kritikával, mit mondtak neki a fiatalok, amitől teljesen más rálátása lett a politikai képviseletre – erről beszélgettünk Kovács Attilával, az RMDSZ Brassó megyei elnökével és képviselőjelöltjével, akivel azt is megtárgyaltuk: mennyire haragudott meg amiatt, hogy az előző interjúnkban istenmárjásan letámadtam az önkormányzati választások magyar mínuszai után.

Elnök úr, a legviccesebb kérdés, ami elsőként merült fel az emberekben az előző beszélgetésünk kapcsán: vajon még köszön-e nekem…? Ez elég sokat elmond arról, mit gondolnak a politikusok nyitottságáról, kritikára való fogékonyságáról. Nem túlságosan biztatót…

Én nem tudom, miből gondolják azt, hogy mi esetleg nem köszönünk. Persze, legyünk őszinték: nem csak a politikusnak, az embereknek általában nem esik jól, ha falhoz állítják. Úgyhogy összességében nem értem a felvetést, hiszen megválaszoltam a kellemetlen kérdéseket is…

Ez igaz! Azt is mondták ugyanakkor, hogy nyugodtan tegeződhetünk, hiszen sokan tudják, hogy mi nyolc évvel korábban együtt is dolgoztunk. Én azonban ragaszkodtam a magázódáshoz annak jeleként, hogy nem a méltóságába gázolok, amikor vehemensen kritizálom kérdő formában. Erre volt biztosíték a magázódás. Azóta nemcsak köszön nekem, hanem arra is felkért, hogy legyek a kommunikációs csapatának tagja. Ez most az „ellenfél leszerelése” vagy végiggondolta a választáson történteket?

Nyilván, elgondolkodtam a dolgokon, és persze, tudom: nem csináltunk mindent jól. De ez bárkivel megtörténhet, aki ugyanazon a „munkahelyen” több időt eltölt: egy idő után már a napi rutin lenyomja. Nincs amit ezen szépíteni, és nem is szigorúan csak rám jellemző dolog… És én nem leszerelni akarlak bármiről, egyszerűen tapasztaltam, hogy téged érdekel az: lesz-e Brassónak magyar parlamenti képviselete? Annyira már ismerlek, hogy tudjam: a vehemens kritikád az érdeklődő brassói megjegyzései is… Úgyhogy: üdvözöllek a csapatban!

Köszönöm, de gondolom, tudod: a kritizálás ezzel nem ért véget. A konkrétumok terepére lépve, inkább arról beszélj, hogy a múlt héten találkoztál azzal a réteggel, amelyet az RMDSZ-nek sem Brassóban, sem pedig országos szinten nem igazán sikerült eddig szavazóként is megszólítania.  Mert lehet pörgős a kommunikáció, ha mindig piros-fehér-zöld szövegekkel teletűzdelt, ez pedig nem túlságosan inspiráló a huszonéves fiataloknak…

Igen, ezt is elmondták a találkozón, hogy ez nem szólítja meg őket. Nagyon érdekes volt számomra elbeszélgetni velük, mert teljesen más az elképzelésük a politikáról, mint a mi korosztályunknak vagy az idősebbeknek. Röviden: azt mondták nekem, hogy ők igazából olyan emberekre kíváncsiak, akik hitelesen érthetővé teszik számukra a politikát, ezt követően tudnak kapcsolódni az illetőhöz, érdekeltté válni azokban az ügyekben, amit az illető képvisel, felvállal. Ez nekem azért is furcsa volt, mert pont fordítva gondoltam, ahhoz szoktam hozzá az idősebb korosztályokkal való kapcsolattartásban, hogy vannak közösségi ügyek, amelyeket egy politikusnak fel kell vállalnia. Ezt ők nem így gondolják, hanem pont fordítva. Emellett legfőképpen a digitalizálás érdekli és az oktatási kérdések, de az ők nyelvükön. Azt hiszem, általában ezért sem sikerül őket megszólítanunk. Mert teljesen másképp viszonyulnak a politikához, ehhez pedig nincs, nem volt mindig megfelelő üzenetünk.

Mik a terveid a következő időszakban? Mi jelenti majd az a gyökeres változást, amelyet mindannyian várunk tőled tanulságként, gondolva az előzményekre?

Szerintem nagyon fontos jelzés az, hogy a választási programomat nem egyedül írom egy íróasztal mellett, laptoppal az ölömben, hanem konzultálok a Brassó megyei vállalkozókkal, tanárokkal, nyugdíjasokkal és fiatalokkal, és – a körülmények nyújtotta lehetőségek függvényében – a velük való beszélgetésekből szűröm le azt, hogy milyen mandátummal kell Bukarestbe mennem. Ilyen módon, azt hiszem, hogy hitelesebb igénycsomagot tudok majd összeállítani, mintha csupán az én nézeteimet összegezné ez a választási program.

Értem, de azt még mindig nem tudom: miért jó a Brassó megyei magyaroknak, úgy általában, ha van parlamenti képviseletük? Mindenki azt látja, hogy állnak a Román Parlament épülete előtt a luxusautók, bent a politikusok pedig szunyókálnak a gyűlésteremben…

Az való igaz, hogy mindenki ezt látja, és így tényleg nehéz elképzelni, hogy ott valami érdemleges is történik. De attól még a következő időszakban is ott vannak és lesznek a viták a különböző adókról és olyan gazdasági kérdésekről, amelyek a brassói magyar vállalkozókat is érintik. Továbbá az online és szórványbeli oktatás kérdéséről – Brassó megyében például a főtanfelügyelő-helyettesi tisztséget szeretnénk visszaszerezni –, de a vidéki gazdák ügyét is elő lehet mozdítani, akik különösen nehéz helyzetben vannak ezekben az időkben, ugyanakkor az egyházak támogatásáról, és azokról a szociális szolgáltatásokról is döntenek Bukarestben, amelyek járványidőszakban különösen fontosak, helyi szinten is hatással vannak az emberek életére.

De meg kell itt még említenem azt is, hogy a brassóiak szavazatai az RMDSZ-t országos szinten is hozzásegítik ahhoz, hogy elérje az 5 százalékos küszöböt, hiszen ennek hiányában csak az alternatív küszöb érvényesíthető, az pedig mindenről szól, csak az erdélyi magyar közösség erejéről nem.

Ezért én azt mondom, hogy bármilyen személyi kérdésen, és egyéb aggályokon, kritikákon túl is azt mutathatjuk meg a következő választáson, hogy minket nem lehet leradírozni, csak úgy, a politikai térképről. Ráadásul a parlamenti képviselet a brassói magyarságnak az utolsó bástyája, azután hogy elvesztettük a városi és megyei képviseletet. Elvesztettünk egy csatát, de még megnyerhetjük a háborút. Mert igenis, december elején mi azt az eszközt őrizhetjük meg, amely révén a brassói politikában is komolyan vesznek, partnernek tekintenek minket. Ezt is ki kell mondani tisztán, nyomatékosan!

Ezzel kapcsolatban kérdezném meg: találkoztál már Allen Coliban frissen megválasztott polgármesterrel? Milyen viszonyotok? Mit mond a magyar ügyekről?

Nyilván, gratuláltam neki a polgármesteri tisztséghez. De tervezek vele egy komolyabb beszélgetést, amely arra vonatkozna, hogy a magyar ügyeket ne hanyagolja el, hanem segítse azt, amit eddig kezdeményeztünk vagy megvalósítottunk városi szinten. Én tényleg azt szeretném, hogy a brassói magyarok ne érezzék annak teljes súlyát, hogy nem vagyunk jelen a városi tanácsban. Nyilván, ezután kopogtatnunk kell azokon az ajtókon, amelyeket eddig csak otthonosan kinyitottunk, és bementünk, de én remélem, hogy négy év múlva ez is megváltozik. Addig is tartom a kapcsolatot Allen Colibannal, de ugyanúgy Adrian Veștea megyei tanácselnökkel is, és eszükbe juttatom, hogy ebben a városban és megyében magyarok is élnek, akiknek vannak különböző jogaik, céljaik és közösségi törekvéseik, eseményeik, amelyeket támogatni kell.

Brassó járványügyi szempontból ismét vörös várossá változott, és ez nem jelent túl széles mozgásteret a kampányra a következő időszakban. Ilyen körülmények között hogyan tudsz eljutni az emberekhez?

Természetesen, a klasszikus és online média eszközei maradnak csupán. Ebben a szűkös keretben fogunk mindent megpróbálni, hogy a megfelelő üzeneteket eljuttassuk a közösségnek. De ezek között is a legfontosabb egy olyan üzenet, amely nem is politikai: ne feledjük el, hogy a megmaradásnak akár családi, akár szélesebb közösségi vonatkozásban az a biztosítéka, ha jóban és rosszban is együtt vagyunk. Nyilván, számos hibát és tévedést elkövethetünk, de a szűkebb és tágabb családnak mindig meg kell találnia ilyenkor azt az erőt, ami összetartja, nem hagyja szétesni. Én remélem, hogy ez lesz a következő időszakban a legfontosabb üzenetünk: szétszóródva, maszkban és állandó fertőtlenítés közepette is sikerül együtt maradnunk, mert ez az az érték, amire 2020-ban általában azt mondhatom, hogy nagyon próbára lett téve.

Együtt lenni nyilván nem azt jelenti, hogy mindig szeretjük egymást, és mindig elfogadjuk egymás hibáit, mert ez nem így működik, legyünk őszinték. Inkább azt jelenti, hogy minden megpróbáltatásban megtaláljuk azt a közös nevezőt, amitől egy család, egy közösség tovább működik családként, közösségként. És ez az elkövetkezendőkben nagyon fontos lesz: mert a vírus elleni közös fellépés bedarálhatja a normális életünk napi rutinját, amit még meg is szerettünk, amióta kevés maradt belőle, de ne hagyjuk, hogy a közösségi ügyeinket hosszú távon is befolyásolja. Egyáltalán nem gondolom azt, hogy ez egy könnyű dolog, inkább azt szeretném hangsúlyozni, hogy van az az erő, ami a napi életünket, de a társadalmi dolgainkat is működőképessé teszi még akkor is, amikor azt mondjuk, hogy innen már nem vezet út tovább, inkább költözzünk ki az erdőbe…

Magánemberként mit szoktál olyankor csinálni, amikor inkább kiköltöznél a gondok elől az erdőbe?

Hát attól függ… Ilyenkor leginkább két dolgot szoktam csinálni, és ez az időjárástól is függ némiképp: elvonulok egy könyvvel a háznak abba a sarkába, ahol csak én vagyok, vagy ténylegesen elmegyek az erdőbe egyet terepbiciklizni. Nem tagadom, hogy amikor csak lehet az utóbbi lehetőséggel élek, mert az az igazi. Bár olvasni is nagyon szeretek, de amikor feszültséget kell levezetnem, mindig nagyon jót tesz a sport. És ha az ember megszokja az aktív életet télen-nyáron, akkor az igazi levezetés nem is lehet más, csak egy kicsi sportolás, amit nagyon tudok ajánlani mindenkinek, korosztálytól függetlenül. Teljesen megváltoztatja az ember hangulatát, gondolkodását és rálátását a világra. És igen, van olyan is, hogy bizonyos dolgok, amiket előtte teljesen tragikusnak láttam, egy kevés sportolás után már egészében megoldhatónak tűnnek, meg tudom szelídíteni őket, tettekre váltanom.

Kérdezett: Bartha Réka

 Az interjú megjelent a Brassói Lapok október 29-ei lapszámában.