A fiatalok számára a politika tabutéma, és nem azért, mert nem érdekli őket, hanem mert eddig még nem nagyon kérték ki a véleményüket, holott van nekik – véli Petki Milán, Kovács Attila képviselőjelölt kampánykommunikációs csapatának alapembere, aki marketinget tanul Kolozsváron, és már Brassóban, középiskolásként jártasságot szerzett a közösségszervezésben. Őt kérdeztük arról, hogyan is került haza, az RMDSZ képviselőjelöltjének kampányába, és miként tekint huszonéves fiatalként a politikára, választói jogra.

Hogyhogy hazajöttél Brassóba, Milán? Nálam olyan is volt, hogy hónapokig errefelé sem jöttem, olyannyira beszippantott a kolozsvári egyetemi élet, ami – gondolom – most ezerszer pörgőbb, pezsgőbb…

Nem igazán mondanám azt, hogy pezsgőbb, mert éppen az, hogy ennek ellentéte van most Kolozsváron: mindenki hazaköltözött a vírus miatt lezárt egyetemekről. Mindenféle oktatás online történik, ezért is adta magát az, hogy csapatosan hazaköltözünk. Így már számomra sem volt értelme ottmaradni, igazából ezért jöttem haza, más oka ennek nem nagyon volt.

Így kerültünk mi ugyanabba a csapatba: lám, a körülmények adta spontaneitás ad hoc csapatokat hoz össze…

Igen. Hát az tulajdonképpen úgy volt, hogy én az egyetemen marketinget tanulok, és ezzel is foglalkozom nap mint nap, úgymond, profibb szinten. Régebb videókat készítettem, de most már egész reklámkampányokat is megtervezek, amelyekben persze benne vannak a videók, de beletartoznak az online elképzelések, illetve mindenféle reklámok, amelyekkel népszerűsítünk valamit vagy valakit.

Miután hazaköltöztem, Kovács Attila felhívott, hogy tudnék-e segíteni neki az online kampányban, annál is inkább, hogy a járványügyi előírások szerint mindenféle kommunikáció tulajdonképpen oda „költözik fel”. És akkor azt mondtam neki, hogy oké, üljünk le beszélgetni, nézzük meg, hogy miről lenne szó, és mivel én politikai kampánnyal eddig nem foglalkoztam ilyen megközelítésben, természetesen, elég nagy kihívás volt számomra. Pont ezért vállaltam el, mert egyfelől én is nagyon sokat tanulhatok, másfelől meg biztos voltam abban, hogy tudok segíteni kicsit másképp megközelíteni a dolgokat, mint ahogy eddig. És Attila célja tulajdonképpen ez is volt: másképp kommunikáljunk, mint ahogy eddig.

Kicsit mesélj magadról, hiszen az én emlékezetem kicsit másképp sűríti az időt: mintha tegnap lett volna az, hogy anyukád hasából kibújtál, hiszen vele kollégák voltunk akkoriban a Brassói Lapoknál, a következő pillanatban már pedig együtt dolgozunk ebben a kampányban, és naponta tanulok tőled valami újat… Igazából a fonalat igazából akkor veszítettem el, amikor Brassóból Kolozsvárra kerültél.

Hát igen… Húsz év alatt sok minden történt, de talán könnyebb lesz az általad megjelölt rövidebb időt összefoglalni ebben az interjúban.  Elmentem Kolozsvárra, egyetemre, és elmondhatom, hogy az elmúlt másfél év nagyon hamar eltelt marketingtanulással. Persze, ha arra is kíváncsi vagy, hogy azelőtt mivel foglalkoztam, akkor megemlítem, hogy ezt a pezsgőbb életet mindig nagyon szerettem: szervezetem különböző rendezvényeket, koncerteket olyan fél évig, aztán dolgoztam a Kolozsvári Magyar Diákszövetségben, ahol a diákkártya digitalizálásával foglalkoztam, azt indítottam el, és ami azóta már egészében digitálisan, applikáción keresztül működik. És hát ugye, ahogyan ahhoz a brassói Nebulónia diákszervezetben hozzászoktam, igyekeztem kivenni a részem ott is a közösségi tevékenységekből. Utána jött ez az egész lezárásos történet, és már itthonról kellett valamit kitalálni…

 „A fiatalokat nem érdekli a politika” – ki lehet-e ezt így jelenteni? A közélet nem érdekli, vagy a politika? Hiszen a kettő nem ugyanaz.

Én nem úgy fogalmaznék, hogy „nem érdekli”, hanem inkább tabutémának látom ezt sokak esetében. Ez velem is így volt: nem szívesen beszélgettem, nem szívesen nyilvánítottam ki erről a véleményem. És akikkel tartom a kapcsolatot, szintén így vannak ezzel. Mert ha például kikérem a véleményüket, és elkezdünk beszélgetni ilyesmikről – főleg az utóbbi időben –, látszik és tapasztalható, hogy megvan erről a véleményük. És ez nem az, amit a hírekből, vagy általában a tévéből tudni lehet, hanem a saját intelligens elképzelésük a dolgokról. Ami nem azt jelenti, hogy nem érdeklődnek, hanem inkább azt, hogy nem beszélnek róla. Mert az én barátaim nagy része például aktívan részt vesz különböző közéleti események megszervezésében és építi a közösséget.

Kovács Attila a fiatalabb politikusnemzedékhez tartozik, mondjuk ezt így, hiszen vannak nála jóval fiatalabbak is a prérin. Mi foghatja meg benne a fiatalokat, és miért haragudhatnak rá az idősek?

Az egy nehéz kérdés, hogy miért haragudhatnak rá az idősek… Ezt talán tőlük kellene megkérdezni. Viszont azt, hogy fiatalos, alá tudom írni, hiszen naponta tapasztalom. Amúgy is elég régóta ismerem, úgyhogy igazából nem is volt számomra kérdés ez…

Mindig aktív embernek láttam, akinek olyan tevékenységei vannak, amik a fiatalokra jellemzőek: sportol, aktívan él, ott van különböző rendezvényeken, tanít, tanácsadással foglalkozik. És úgy látom, hogy nemcsak fiatalos, hanem képes a folyamatos változásra is.

A fiatalokhoz igazából csak az utóbbi hetekben szólunk nyomatékosabban RMDSZ-szintjén, mert eddig a diákszervezetek foglalkoztak ezzel, amit én nem felétlenül tartottam jónak. Emiatt Attilát inkább az idősek ismerik, a fiatalok nem annyira. Ők most kezdik megismerni.

Reflektáljunk itt egy érdekes jelenségre: az eddigiekben úgy tűnt, hogy a fiatalok ki- és megmozdítása nehezebb, ami a szavazást illeti, de nagyon úgy néz ki, hogy jelenleg az idősebb nemzedékekkel is ugyanaz a helyzet. Mit mondanál egyik, illetve másik választói rétegnek?

Elsősorban azt osztanám meg velük, hogy én akkor tapasztaltam meg minden egyes szavazat fontosságát, amikor az önkormányzati választások idején éppen külföldön tartózkodtam a barátaimmal. Akkor láttam megütközve, hogy 80-nál valamivel több szavazat hiányzott a megyei bejutáshoz, én pedig abban a szerencsétlen helyzetben voltam néhány társammal, hogy – annak ellenére, hogy megtettük volna – nem tudtunk szavazni. A számokból pedig láttuk, hogy igenis rajtunk is múlott annak a bizonyos küszöbnek az elérése. És pont ezt mondanám el azoknak, akik esetleg azt gondolják, hogy a szavazatuk semmit sem ér vagy nem változtat a helyzeten. A fontossága bizony éppen az ilyen kis számoknál látszik…

Hogyan keveredik szerinted a közélettel szembeni esetleges elégedetlenkedés és a vírusfélelem? Az emberek elégedetlenek, és a járvány egy kifogás, vagy éppen fordítva: a fertőzéstől tartanak, és ezt megmagyarázzák azzal, hogy ők a politikusok munkájában találnak rengeteg kivetnivalót?

Úgy látom, hogy az leginkább korosztály kérdése, hogy ki mitől tart. Szerintem a fiatalok kevésbé tartanak a vírustól, az idősebb nemzedékek pedig egyre inkább. Ez valamiképpen érthető is, hiszen a mi esetünkben gyakoribb a tünetmentesség. Úgyhogy a fiatalok inkább azért nem szoktak elmenni, mert nem érzik annyira a helyzet fontosságát és súlyát. Nem is szól hozzájuk senki a politikusok közül, nincs, akivel megtalálniuk a közös hangot. Brassóban Kovács Attilával most éppen ezzel foglalkozunk: mindenkivel szóba állunk, mindenkit megkérdezünk, a sort pedig a fiatalokkal kezdtük.

Miért szavazzanak az emberek Kovács Attilára, Milán? Mindattól eltekintve is, hogy kettőnknek például semmi bajunk a zoknijával, sapkájával, ha pedig bíráljuk, akkor azt építően csináljuk: nem az embert, hanem a közéleti szereplőt illetjük… De az emberek miért szavazzanak rá?

Úgy látom, hogy Attila körül az utóbbi hetekben kialakult egyfajta mozgolódás, ami az embereket is nagyon érdekli – nem csak fiatalokat, de főleg őket. Én bevallom, hogy nem nagyon figyeltem oda eddig a politikusok kampányaira, mert unalmasak voltak. Úgyhogy nekem itt az tetszik igazából, hogy amióta ez a kaland elkezdődött, folyamatosan mozgunk, új dolgok történnek, és szívesen bejárok a székházba, hogy online stratégiában is egy valós képet tudjunk nyújtani arról a nyitásról, amelyet Attila eltökélt magában, és amit nagyon határozottan meg is akar valósítani. Azt tapasztalom, hogy írnak nekem emberek más városokból is, hogy nagyon jó dolgokat csinálunk Brassóban, szeretnének csatlakozni..

Már csak ez is megéri nekünk, és valamit jól csinálhatunk, ha ebben a félig karanténos, félig elszigetelt helyzetben és időkben az emberek elkezdenek beszélgetni bármiről, főleg közösségi dolgokról, politikáról és a jelöltről. És akárhonnan nézem, ennek az elindítója Attila volt, aki összeszedte a csapatot.

Kérdezett: Bartha Réka, Kovács Attila képviselőjelölt kommunikációs csapatának tagja

Az interjú megjelent a Brassói Lapok november 5-ei lapszámában.